Munkahelyváltás, szakítás, de sokszor még egy céges csapatépítőn vagy karácsonyi ünnepségen való részvétel is komoly kihívás elé állítja a nem magabiztos embereket. Ám ahelyett, hogy ostoroznánk magunkat, elrejtenénk ezeket az érzéseket, inkább próbáljunk meg változtatni rajta!
Kiskorunktól hozzuk magunkkal
Az okai több tényezőre is visszavezethetők: idetartoznak a társadalmi és a saját magunk támasztotta elvárások, a családi minták, a társas kapcsolatok milyensége és bizonyos személyiségbeli tényezők is.
„Mindenki már pici korában megtanulja, hogyan viszonyulnak hozzá: elfogadják-e a szülei, az ő igényeire reagálnak, vagy sem. Ha rendszeresen elutasításban részesül az illető, vagy nem fogadják el az érzéseit, azt a következtetést vonja le, hogy ő »nem elég«, és magával is ennek megfelelően fog bánni. Például egy kapcsolatban nem mond nemet, nem fejezi ki az igényeit” – magyarázza Kata.
Túlzott elvárásokat támasztunk
Nemcsak a társadalomtól, családtól, de önmagunktól is hajlamosak vagyunk túl sokat várni. Ennek persze nem mindig áll valamilyen traumatikus élmény a hátterében. Gyakori történet, hogy kisgyerekként azt tapasztaljuk, akkor elégítik ki az elemi szükségleteinket, kapunk elég figyelmet, szeretetet, elismerést, ha extra teljesítményt nyújtunk. Emiatt pedig később mi is sokszor téves vagy túlzó elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, és ez eleve kudarcra ítéli a próbálkozásainkat.
„Például amikor egy életmódváltásba kezdő személy azt mondja magának, hogy »ha nem eszem cukrot, akkor elégedett leszek«, azzal saját maga alatt vágja a fát. Egyrészt ez egy túlságosan merev, korlátozó szabály, ami nem alkalmazkodik az igényekhez. Másrészt egy érzelmi állapot elérését várja egy attól teljesen független dologtól, mondhatni egy teljesítményhez köti a boldogságát, és ez nem sülhet el jól” – mondja a pszichológus.
Nem mindenhol jelentkezik
Ha elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók, akkor azt is elhisszük, hogy az igényeink, vágyaink, gondolataink, érzéseink sem elfogadhatók. Ez bármilyen életterületen gátja lehet az önérvényesítésnek. Szerencsére nem feltétlenül kell, hogy az önbizalomhiány minden területen megjelenjen. Sokkal gyakoribb, hogy valaki csak bizonyos téren bátortalanabb, például, ha párkapcsolati kudarcai voltak, akkor a következő szerelemnél lesz kisebb önbizalma; ha az álláskeresésnél ütközött falakba, akkor az új pozíciójában nem lesz eleinte olyan magabiztos.
Átírni a gyakran hallott mondatokat
Az önbizalomhiány esetén nagyon fontos feltárni, honnan is fakad ez az érzés. Milyen korlátozó, kritikus gondolatok jutnak eszünkbe, amikor önmagunkról gondolkodunk? Kinek a hangján cseng ez a mondat a fülünkben? Ez(eke)t a kijelentés(eke)t feltárva közelebb kerülhetünk a probléma gyökeréhez, és már a jelenben is tehetünk a változásért: fogalmazzuk át a kritikus szavakat reálisabb, vagy akár támogató mondattá.
Például, ha valaki sokszor hallotta szüleitől azt a mondatot, hogy „Ha ilyen nagyszájú vagy, soha nem lesz férjed” – az ott fog csengeni a fülében minden randevú előtt, és bizony rontja az önbizalmat. Átfogalmazva, mit mondhatnánk? Pl. Szókimondó vagyok, és ez az egyik kedvenc tulajdonságom. Vagy: Szeretem kimondani, amit gondolok, és szeretném, ha ez a kapcsolataimban is megvalósulhatna. Bár egyszerűnek tűnik, ezeknek a bekövesedett mondatoknak az átírása nem is olyan könnyű, de mindenképpen felszabadító.
A kis sikerek megünneplése segít
Az önbizalomhiány másik gyakori oka a megszégyenülés, ami gyakran a kisiskolás korhoz köthető. „A gyerekek ekkor társas közegben mutatják meg a képességeiket. Ha valakinek ez nem sikerül, és emiatt szégyent él át, az évtizedekre elültetheti benne az inkompetencia érzését. Számukra kifejezetten hasznos lehet egy siker-kudarc idővonal készítése. Összegyűjtve a sikereket és kudarcokat, kiderül az is, hogy mennyire látja magát reálisan az illető. Jellemző, hogy az önbizalomhiányos emberek sokkal inkább a negatívumokra figyelnek (szeretnék elkerülni a csalódást), és megfeledkeznek a pozitívumokról. Számukra nagyon jótékony hatású, ha reális célokat tűznek ki, és megünneplik a kisebb sikereket.”
Mit tehetünk még?
Egyensúly: A család és a munka sokat kivesz belőlünk, de segíthet is, hiszen önmagában csodálatra méltó, ahogy helyt állunk több szerepben. Ugyanakkor szükségünk van feltöltődésre is. Ez lehet egy kreatív hobbi, jógaóra, séta vagy csak egy színház, mozi.
Tudatosan állítsuk le a negatív gondolatokat! A rossz helyett képzeljük el, mi történik, ha minden úgy alakul, ahogy elterveztük.
Önmagunk erősítése: Fogjunk egy papírt és ceruzát, és írjuk fel legalább tíz jó tulajdonságunkat. Ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani, még akkor sem, ha először kellemetlennek tűnik a gyakorlat. Idővel egyre könnyebben megy majd a lista.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: adobestock
