Van két tujafám, 8 évesek. Úgy 3,5 méter magasak, és a lépcső két oldalán vannak. A gond az, hogy a gyökereik a lépcső alá hatoltak, és felszakasztották. Szeretnénk őket átültetni, mert nagyon szép és egészséges fák, de nem tudom, lehetséges-e, és ha igen, akkor melyik időszakban? – kérdezte korábban egy olvasónk.
Kiszel Péter okleveles kertészmérnök, a Meglepetés állandó szakértőjének válasza
Véleményem szerint rizikós vállalkozás lenne átültetni ezeket a nagyméretű növényeket. Mivel örökzöldek nagy lombfelülettel, valószínűleg hamar kiszáradnának. Sajnos, akkora földlabdával kellene kiásni őket, ahhoz, hogy ne veszítsenek túl sok gyökeret, hogy a súlyuk miatt nem lehetne mozdítani a növényeket. A másik lehetőség, hogy csökkenteni kell a lombfelületet is, ami után sokáig csúnyák lesznek. Én inkább azt javaslom, hogy a lépcső mellett ásson le, vágja el az alátörő gyökereket, és egy gyökérálló, annak növekedését szabályozó fóliát is ásson le. Ez gyakorlatilag mindennemű gyökérzetet elterel a lépcső, járda, út alól, így megóvja azok állagát.
Ha azonban mindenképpen az átültetés mellett dönt, akkor kora tavasszal tegye, mert az őszi ültetésnél figyelni kellene azt is, hogy télen mikor süti a nap annyira, hogy a növény felengedjen és párologtatni kezdjen. Ugyanis ilyenkor a tél folyamán is öntöznünk kellene, hogy ne száradjon ki, mert még nem lesz kellően begyökeresedve. Tavasszal esősebb az időjárás, ami segít, továbbá gyakrabban eszünkbe jut az öntözés is.
Miért szárad a tuja?
„Több oka is lehet, egy közülük triviális: ha alul, foktokban teszi, akkor biztos van a háznál kankutya. A pici, barna hajtásokról pedig általában a meleg tehet. Viszont ha ágrészek száradnak el, akkor a tujamoly támadta meg. Egyszerűen megbizonyosodhatunk gyanúnkról: ütögessük meg a növényt! Ha moly repül ki belőle, gazdaboltban kapni ellene szert. De atka is okozhatja a bajt – ennek jele, ha nagyobb felületen, egységesen szárad. Nagyítóval tudjuk leleplezni a kártevőt, amit pókháló is jelez, ellene az atkaölő permet a megoldás.”
A nép sokféle növényt hív tujának. A baj az, hogy ezek között a „tuják” között vannak olyanok, melyek nem regenerálódnak olyan jól, mint a valódi tuják. A Leyland ciprus például jól alakítható, a Thujával együtt. Azonban a Rakétatuja néven emlegetett rakétaboróka már nem olyan jól nyírható, mert a pajzstetű támadja, ha legyengítjük. A szintén tujának nevezett hamisciprusok pedig lassabban fejlődnek.
Ám a kezdetektől rendszeresen alkalmazott nyírással bármelyik formálható. De ha egy idősebb növényt szeretnénk összébb nyomni, akkor már nem biztos, hogy szerencsénk lesz. Az eredmény attól függ, mennyi fényt kap a bokor. Ha olyan oldalt metszünk vissza, amely árnyékban van, előfordulhat, hogy nem hajt ki. Saját tujámat is körülbelül 5-6 év kitartó munkájával vettem vissza a felére, úgy, hogy minden oldaláról éri a nap, és még most sem tökéletes, hiszen a mérete csak óvatosan csökkenthető.
Ritkítani nem kell, ha csak nem úgy, hogy ha több van egymás mellett, akkor a gyengébbet, csúnyábbat tőből eltávolítjuk, helyet adva a többinek. A mi gyakorlatunk a tuják növekedésének megállítására, hogy eredeti formájukat tartva, sövénynyíróval, minden tavasszal körbevágjuk. Így sűrűsödik, és nem lesz formátlan sem.
Kiszel Péter további növényvédelmi szaktanácsait ide kattintva tudja elolvasni.
Fotó: pexels
