Riportok

„Sérülésből visszatérve ugrottam meg a dupla Axelt”

Egyedüli magyarként képviseli hazánkat műkorcsolyában a 19 éves Tóth Ivett a 2018-as téli olimpián.

Amíg én azért küzdök, nehogy leragadjon a szemem a kései időpont miatt, addig Tóth Ivett fittebb, mint bárki a nyári szabadsága idején. Mosolya még a képernyőn keresztül is olyan erővel bír, hogy receptre kéne felírni a téli depresszió ellen. Persze nem árt tudni: több mint 8 ezer kilométer és 8 óra plusz az előnye velem szemben, hiszen éppen Dél-Koreában, a 2018-as olimpia helyszínén várja élete legnagyobb megmérettetését. „Fűt a drukk!” – mondja nevetve, ami valljuk be, el is kél odakint, pláne, hogy megtudom Pjongcsangban éppen mínusz 18 fokot mutatnak a hőmérők. Ez azonban cseppet sem zavarja. Sőt, pontosan tudja: a jég kemény és csúszik, de ha ügyesen hasítja a korcsolyájával, az egyszer majd oda repíti, ahova mindig is vágyott: a dobogó legfelső fokára!

1000 ugrás, és jó lesz!

Ivett 19 évvel ezelőtt Budapesten látta meg a napvilágot. Édesanyja testnevelés, biológia és angol szakos tanár, apukája  testnevelő, gyógytestnevelő és mozgásterapeuta. Talán nem véletlen, hogy lányuk a kezdetektől imádja a sportot. „Máig élesen emlékszem, amikor a szüleim kivittek magukkal a 2004-es Eb-re. Tátott szájjal néztem, hogy szelik a jeget a profik. Nem sokra rá meg is kaptam tőlük életem első korcsolyáját, amit már a MAC (Magyar Atlétikai Club) koriedzésén, a gyakorló jégcsarnokban húzhattam a lábamra.” Ivett akkor 6 éves volt, ám röpke egy év elég volt neki ahhoz, hogy edzője versenyekre küldje, ahonnan rendre szép eredményekkel tért haza. Mindezt persze nem adták ingyen. „Mindig a kicsiknek kellett a legkorábban kelni, így már az első években hozzászoktam a hajnali kezdéshez. A 2010-es olimpia előtti időszakban reggel 6-kor jégen voltam. Az első években 6-8 jeges edzésem volt egy héten. A legkisebb látványos elemet is sokat kell gyakorolni, hogy szépnek és könnyednek látsszon, ráadásul úgy tartják: ahhoz, hogy egy ugrás stabil legyen, legalább 1000-et kell ugrani belőle!”

„Éreztem, komoly a baj”

Ekkora számnál azonban szinte kikerülhetetlen, hogy néhány esés is keveredjen a triplák közé. „Ez – ha akarjuk, ha nem – végigkíséri az egész folyamatot. Akárcsak egy jó háznál, itt is minden fokozatosan van felépítve, és esni is meg kell tanulunk. Belilul, aztán várni kell, míg begyógyul, és kész” – hangsúlyozza Ivett, ahogyan azt is, családja cseppet sem félti a balesetektől. Még úgy sem, hogy az elmúlt években kettő komolyabb is akadt belőlük. „Tavaly nyáron, egy nehéz nap után a lépcsőn lefelé jövet szilánkosra tört a lábközépcsontom. Mivel volt már törésem, egyből éreztem, komoly a baj – idézi fel Ivett. – 10 évesen hosszas kényszerpihenő után, a sérülésből visszatérve ugrottam meg a dupla axelt és az első két könnyebb tripla ugrást. Ezek után másodjára is igyekeztem pozitívan állni a dolgokhoz.”

„A léc alatt átbújni nem lehet!”

Mondja mindezt Ivett úgy, hogy a tét magasabb volt, mint bármikor. A balesete ugyanis augusztusban történt, pontosan 5 hónappal azután, hogy a márciusi, a Helsinkiben rendezett műkorcsolya- és jégtánc világbajnokságon szerzett 20. helyével megszerezte a kvótát Magyarországnak a mostani, pjongcsangi olimpiára, ami így veszélybe került. „Minden pozitív gondolat mellett ez az időszak a pályafutásom legkeményebb próbatétele volt, hiszen csak remélhettem, hogy amiért az elmúlt 15 évben dolgoztam, azt nem veszítem el egy szempillantás alatt. A családom és sok-sok barát szorít értem, már csak ezért is küzdeni fogok!” Mivel lapzártánkig nincs végeredmény, így már csak az maradt, hogy megkérdezzük: mik a tervei az olimpia után? „Még be kell fejeznem a 12. osztályt, leérettségiznem, és szeretnék továbbtanulni. Még nem volt sok időm azon gondolkodni, hogy konkrétan mivel szeretnék majd foglalkozni, de érdekelnek az emberek, a mozgás és a gyógyítás is” – sorolja Ivett. Mivel gyorsan hozzá is fűzöm a fiúkat, még szép, hogy olyan választ kapok, amitől jég nélkül is dobok egy hátast. „A fiúk köszönik szépen, jól vannak! – mondja nevetve. – Édesapám az elmúlt 19 évben magasra tette a lécet. Csak az jöhet számításban, aki át tudja ugrani ezt a magasságot! A léc alatt átbújni nem lehet!”

„Isteni a lecsóm!”

A beszélgetés közben azt is megtudjuk: amikor Ivett épp nem a jeget szeli, akkor zöldséget aprít. Ugyanis nemcsak szeret főzni, a visszajelzések alapján abban is tehetséges. „Isteni a lecsóm!” — mondja mély meggyőződéssel a szemében a fiatal lány. „Nekem a kacsasült lilakáposztával, krumplipürével, és az aranygaluska a kedvenceim, de mivel márciusban lesz még egy világbajnokság, a finomságok még váratnak magukra.”

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video