A negyvennyolc éves Marossy Károly 1984-ben, az egri katonai középiskolában kezdett karatézni. A legendás mester, Borza József tanította. „Kifejezetten kövér fiú voltam, és az első két évben majdnem belepusztultam a gyakor-latokba – meséli Károly. – De megérte, mert az edzések során tanultam meg azt, ami máig meghatározza az életemet: a karatéban, ha úgy megütnek, hogy elterülsz, fel kell állni, és harcolni tovább.” Takaros házban ülünk Délegyházán, a falakon családi képek, melyekről házigazdánk, felesége, Kriszta és gyönyörű kislányuk, Dorottya mosolyog ránk. A teraszon fitneszgép, a könyvespolc mellett futópad. Ezen Károly naponta gyalogol valamennyit. A galériára vezető lépcső fokain tízesével guggolásokat végez, amikor pedig felér, megcsinál néhány felülést a hasizomerősítő gépen. Ma is, mint tizenéves kora óta mindig, folyamatosan sportol. Igaz, a pörgő fejrúgások már nem mennek neki – hiszen hovatovább 300 méter megtétele is nehezére esik. Budapest környéki és fővárosi edzőhelyeken körülbelül százhúsz tanítványa van, akiknek egy ideje ülve tartja az edzéseket, szóban írva körül a feladatokat. Károly 1994-ben tudta meg, hogy sclerosis multiplexben (SM) szenved.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
