Azért jöttünk, hogy megtudjuk, mennyi nehézséggel járt kinyomtatni a protestantizmus 500. évfordulójára a Bibliát – ám Daruka Mihály erre csak legyint. Megoldotta, hogy eredeti rongypapírra nyomja, amelynek egyetlen darabja négy euró, és Hollandiából kell beszerezni. Ebben a könyvben nyolcszáznál is több van belőle. Maga merítette, evvel spórolt. Meg azzal, hogy rávett majd hetvenöt embert, segítsenek neki. Ólmot öntöttek, ácsoltak, préseltek. A könyvből kétszázötven vaskos példányt nyomtattak. Az „őrzőknek”. Mihály szerint ugyanis az, aki kifizeti a vizsolyi biblia költségeit – egymillió kétszázezer forintot –, nem üzletel, hanem őrző lesz. A példánya a nevére kerül, és az a feladata, hogy halála után másra bízza. Termett is ellensége a hittestvérek között. Ki ez? Hogy jön ő ahhoz? Még szerencse, hogy Tőkés László védnökséget vállalt felette. De ez már a történet vége. Az ide vezető út keserves volt és hosszú. Daruka Mihály eredetileg asztalos volt, de mindig a kreatív megoldások érdekelték, ezért a könnyűszerkezetes faépületek izgatták. Kiment Kanadába, ahol ez régi műfaj. Tanult, és minden pénzét befektette egy magyar munkába. Azt ígérték neki, hogy egy egész utcát felépíthet. Aztán átverték, mindene odaveszett, csak a család tartott ki. Az asszony és a három gyerek.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
