Tápióbicskére érkezünk, ahol az utcában mindössze két ház található. Róbert már kint vár minket, majd elindulunk befelé. Ahogy nyitjuk az ajtót, egy szőke, fürtös hajú kicsi lány elkapja a kezem, és szalad velem egészen a szobájáig. Gyere gyurmázni – mondja. Utolér minket az apukája Robi, és mesélni kezd „Óvodáskoromban, az iskolai előkészítőn láttam meg először Barbit, és azonnal beleszerettem – emlékszik vissza Robi. – De ő rám sem hederített. Kamaszkoromban volt, hogy órákig vártam rá az utcán, hátha lesz bátorságom megszólítani. Aztán beláttam, hogy semmi esélyem nála. Húsz évvel később az ő nővére meg az én bátyám – akik nagyon jó barátok voltak – kitalálták, hogy összehoznak minket. Az első randi után két héttel már összeköltöztünk. Azóta élünk együtt a legnagyobb boldogságban. “
Folytatás a Meglepetés magazinban!
