Csontfaragók amúgy se futkároznak sokan a világban, hát még Magyarországon. Nagyatádon kopogtunk be Bencze mester apró műhelyébe, éppen egy órán dolgozott. Körülötte agancsok, agyarak, mindenféle csontok, mintha egy mesebirodalom kézműves műhelyében lennénk. Tudtam róla, hogy fogtechnikus volt, vagyis a csontokkal már hamar közeli viszonyba került. Mégis gyanakodtam, hogy nemcsak a szerencsés véletlenek találkozása az, hogy most vadászjeleneteket vés varacskosdisznó-agyarba. Bevallja szégyenlősen, hogy „én a szarvasagancsot ismerem, vele szívesen dolgozom. A marhacsont rideg”.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
