Lélek Sztárok

Korhatártalanul Endrei Judittal: Soha ne adjuk fel az álmainkat!

Eszembe jutott egy régi ismerősöm, akinek van egy kis kiadója, elsőkönyves szerzőkkel is foglalkozik. Összehoztam a két hölgyet. Egyik nap egy nagyobb borítékot hozott a postás.

Most egy igazi, meseszerű történetet mesélek el. A közösségi oldalamon évek óta, időről időre felbukkant egy – korombeli – ismerős hölgy a versei­vel. Mindössze néhány sorosak, de annál tartalmasabbak. Mindig jelét adtam egy-egy mosolygó fejecskével, hogy tetszenek. Aztán egyszer csak magánlevélben kérte, hogy beszéljünk. Elmesélte, minden vágya az, hogy könyvben is jelenjenek meg a versek. Elárulta, hogy legfőképpen azért szeretné, hogy a családja elismerését kivívja. Óvatosságra intettem: a könyvkiadás igen költséges mulatság. Nem kevés pénzbe kerül az elkészítés, a tördelés, a lektorálás, a nyomda – a saját munkámat soha nem „forintosítottam” én sem –, és ami ennél is nehezebb, bizony el is kell adni a könyveket. Nem sikerült őt eltántorítanom – szerencsére. Eszembe jutott egy régi ismerősöm, akinek van egy kis kiadója, elsőkönyves szerzőkkel is foglalkozik. Összehoztam a két hölgyet. Egyik nap egy nagyobb borítékot hozott a postás. Amikor kibontottam, örömmel láttam, megjelent a verseskötet.

Az ismerősöm elmesélte, hihetetlen érzés volt, amikor a kezébe vette a frissen kinyomtatott könyvet. Ennél csak akkor volt boldogabb, amikor az idei Könyvhéten ő is ott ülhetett a szerzők között, és dedikálhatott. Sok barátja, ismerőse meglátogatta, de a legnagyobb örömet az jelentette a számára, amikor a lánya azt mondta: „Jövök én is veled, ki nem hagynám ezt az élményt!”
Természetesen, nem arról beszélek, hogy minden idősödő adjon ki könyvet. Inkább arról, hogy akárhány évesek vagyunk, igenis megvalósíthatjuk az álmainkat. Nincs mire várni, most még érdemes előszedni a fiatalkori vágyainkat, amiket valahogy félreraktunk vagy egyszerűen elfelejtettünk. Ez persze munka, energia, erőbefektetés. Ne hivatkozzunk arra, hogy mi már idősek vagyunk, már nem fog úgy az agyunk, minek erre a kis időre? Hiszem, hogy bármi újat megtanulhatunk. Legyen az egy nyelv vagy valamilyen kézimunka: gobelin, hímzés, horgolás… De elkezdhetünk festeni is, csak úgy, a magunk örömére. Sorolhatnám a lehetőségeket, de ki-ki találja meg a maga értelmes, tartalmas foglalatosságát ebben a korban is. Érdemes!

Szeretettel: Judit

Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete