Bő 20 évvel ezelőtt kezdtük el a barátnőimmel az adventi jótékonykodást. Mindig nagycsaládos, nehéz anyagi körülmények között élőknek gyűjtöttünk. A szentendrei adventi vásárban ingyen kaptunk helyet, ízlésesen csinosítgattuk az asztalunkat, de volt olyan is, hogy karácsonyfa helyett egy falétrát öltöztettünk ünneplőbe. A két nap alatt mindent kínáltunk, ami ilyenkor szokás, apró díszeket, karácsonyi csecsebecséket… Ügyvéd barátnőnk készítette a forralt bort, üzletasszony barátnőnk kente a kacsazsíros kenyeret lila hagymával, de volt, aki finom foszlós kaláccsal érkezett, meg frissen sült pogácsával. Erika húgom és a többi barátnő pedig a kínáláshoz értett. Mi, Márta, Jutka, Kati, Éva abban jeleskedtünk, hogyan kell megszólítani, majd adakozásra, vásárlásra ösztönözni az adventi kavalkád nézelődőit. Nagyon élveztük, szerettük ezeket az alkalmakat.
E rövid két nap alatt megtapasztaltak alapján is tanulmányt tudnék írni arról, emberek, családok hogyan viszonyulnak az adakozáshoz. A barátnőimmel nagyon udvariasan, derűsen szólítottunk meg mindenkit, aki felénk járt. A legtöbben megálltak, nézelődtek, válogattak a karácsonyi ajándéknak való tárgyak közül, vagy ittak egy forralt bort, teát, végül pedig ki mennyit gondolt, bedobott az üvegtálba. Mindig megmelengette a szívünket, amikor egy-egy anyuka, apuka elmagyarázta a kicsiknek, hogy ezzel a vásárlással olyan családoknak segítenek, ahol egyébként kevesebb kerülne a karácsonyfa alá. De bizony az is előfordult, hogy némelyik szülő szó szerint elrángatta a nézelődő gyermeket a közelünkből, hozzáfűzve, ez minket nem érdekel, mi nem veszünk itt semmit.
Azt gondolom, óriási hibát követtek el. Mert ennél jobb alkalom ritkán adódik, hogy egy kisgyereknek elmagyarázzuk, bizony vannak olyan családok, ahol szűkösebben élnek, ahol nem jut a gyerekeknek édességre, gyümölcsre, karácsonyi ajándékra. Mindent gyerekkorban tanulunk meg, akkor alapozzuk meg azt, hogy milyen felnőtt válik belőlünk. Például mennyire leszünk érzékenyek a nehéz sorsúak iránt, mennyire leszünk segítőkészek, olykor adakozók. Amikor idén, közeledve az ünnephez a gyermekükkel, unokájukkal sétálnak, ez is jusson eszükbe!
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
