Arról már meséltem, kedves Olvasó, hogy a legkedvesebb ünnepem a karácsony. Sok minden mellett talán a szemet-lelket gyönyörködtető ragyogást szeretem a legjobban. A lányaim még egészen kicsik voltak – úgy 25 évvel ezelőtt –, amikor kialakítottuk azt a kedves hagyományt, hogy esténként elmentünk „fényt nézni” Szentendrén. Abban az időben még ritkaságszámba ment, hogy valaki feldíszítette a házát, a kertjét. Így aztán a kislányokkal boldogan számolgattuk egy-egy ilyen „kirándulás” alkalmával, hogy „ott is egy”, meg „ott is”, versengtünk, ki vesz észre előbb egy-egy szépséget. Imádtam nézni a kipirult arcocskájukat, a csillogó szemüket.
Aztán, ahogy teltek az évek, egyre többen öltöztették ünneplőbe a környezetüket. Az idők folyamán lett egy kedvenc utcánk, amelyik mindennél szebben tündökölt. Ahányszor csak odakanyarodunk – mert persze a felnőtt lányaim ma is kérik, „menjünk fényt nézni” –, kicsit irigykedve nézem a nappali fényt árasztó, tündöklő díszeket, fényfüzéreket. Arra gondolok, milyen jó lehet itt lakni, ahol az emberek együtt köszöntik az adventet, a karácsonyt.
Kíváncsi voltam, hogyan alakult ki a közös ünneplés. Nos, sok évvel ezelőtt ez még egy sáros utcácska volt Szentendrén. Az ott élők egyike – egy új lakó – előállt az ötlettel, mi lenne, ha leaszfaltoznák. Mindenki annyit fizet bele, amennyire lehetősége van. Össze is fogtak, meg is csinálták, így mindenki örömére megszűnt a sáros utca. A soron következő nyári napforduló alkalmával pedig egy nagy „utcabulival” megünnepelték a közös sikert. Ráadásként ez az összefogás elsimított egy generációkon átívelő, rossz szomszédi viszonyt is, békességet teremtett, kibékült a két szomszéd.
Olyan jól sikerült ez az utcabuli, hogy eldöntötték, évről évre megrendezik. Így lett hagyomány, aminek az lett a folytatása, hogy köszöntsék együtt az adventet is. Ebben is összefogtak, megbeszélték, ki készíti a forralt bort, ki milyen sütit hoz, és ki gondoskodik a sült gesztenyéről. Szerencsére az utcában lakik egy vállalkozó, aki fel tudja szerelni a fényeket. Így aztán advent első vasárnapján felgyulladnak a fények, nemcsak a házakon, a kertekben, hanem az egész utca fényárban úszik. Az utca karácsonyfáját is közösen díszítik fel, a maguk készítette szívecskékre, csillagokra az ott lakók neve kerül fel. Örömmel töltik együtt azt a néhány órát, beszélgetnek, erősítik azt a kapcsolatot, ami aztán egész évben összetartja őket
Szeretettel: Judit
fotó: privát
