Harminc év alatt egy lakás már régen nem egyszerűen ingatlan. Ott van a megszokott fotel, a közösen választott konyha, a szomszéd, akinek mindig átveszik a csomagját, és talán még azt is pontosan tudják, melyik ablakon süt be először a reggeli nap. Ilyenkor magától értetődőnek tűnhet, hogy ha az egyik fél meghal, a másik ott folytatja az életét, ahol addig élt.
Jogilag azonban ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.
A legfontosabb kérdés ugyanis nem feltétlenül az, mióta él együtt a pár, hanem az, hogy kié a lakás, és rendelkezett-e róla az elhunyt.
Élettárs öröklése: a hosszú együttélés önmagában nem elég
Talán ez a szabály okozza a legnagyobb meglepetést: a hagyományos élettárs nem válik törvényes örökössé attól, hogy évtizedeken keresztül együtt élt a párjával.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara végrendeleti öröklésről szóló tájékoztatója is abból indul ki, hogy örökölni végintézkedés vagy törvény alapján lehet. Ha maradt érvényes végintézkedés, az határozza meg az öröklés rendjét, míg ennek hiányában a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek.
És itt válik igazán fontossá, hogy valaki házastárs vagy élettárs volt-e.
A korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk, hogy az élettárs nem tartozik a törvényes örökösök közé. Ha tehát nincs olyan végintézkedés, amely alapján örökölne, önmagában a közös élet nem teszi őt az elhunyt vagyonának örökösévé.
Mi történik a lakással, ha csak az elhunyt nevén volt?
Ez az a helyzet, amely a legtöbb kellemetlen meglepetést tartogathatja.
Ha a lakás kizárólag az elhunyt tulajdonában állt, a túlélő, nem bejegyzett élettárs nem örököl automatikusan tulajdonrészt a lakásból, és törvényes öröklés címén haszonélvezeti jogot sem kap pusztán azért, mert ott élt. A Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda öröklési összefoglalója külön kiemeli, hogy
végintézkedés hiányában az élettárs még a közösen lakott ingatlanon sem örököl haszonélvezeti jogot.
Ez óriási különbség a házastárs helyzetéhez képest. A házastársat ugyanis leszármazók mellett a közösen lakott lakáson és annak berendezési, felszerelési tárgyain törvény alapján holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Az élettársat ugyanez a védelem nem illeti meg automatikusan.
Vagyis az, hogy tíz-húsz, vagy akár harminc évet éltek együtt szerelemben a felek, emberileg nagyon sokat jelent. Öröklési jogcímet azonban önmagában nem teremt.
Mi van, ha mindketten tulajdonosok?
Itt már egészen más a helyzet. A közös otthon ugyanis nem feltétlenül jelent közös tulajdont, ezért az egyik első dolog, amit egy ilyen helyzetben tisztázni kell, maga a tulajdoni helyzet.
Ha például mindkét félnek van bejegyzett tulajdoni hányada az ingatlanban, a túlélő fél saját tulajdonrésze nem azért marad az övé, mert örökli, hanem azért, mert az már eleve az ő tulajdona volt.
Az elhunyt tulajdoni hányadának sorsát kell az öröklés szabályai szerint rendezni.
Ezért félrevezető lehet a hétköznapi „közös lakás” kifejezés. Lehet egy otthon érzelmileg és a mindennapi életben teljesen közös úgy is, hogy a tulajdoni viszonyok egészen mást mutatnak.
Végrendelet az élettárs javára: a lakásról is lehet rendelkezni
A történet szerencsére nem ott ér véget, hogy az élettárs nem törvényes örökös.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara tájékoztatója szerint az örökhagyó végrendelettel halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről szabadon rendelkezhet. Végrendelkezni
- személyesen lehet,
- közjegyző által készített közokiratban vagy írásbeli magánvégrendelettel;
- a szóbeli végrendeletnek csak a törvényben meghatározott kivételes esetekben van helye.
Vagyis az élettárs számára végintézkedéssel lehet vagyont, így ingatlannal kapcsolatos jogot is juttatni, miközben az adott család öröklési helyzetét és az esetleges kötelesrészi igényeket is figyelembe kell venni.
Éppen ezért a „majd úgyis ő kapja” az egyik legveszélyesebb mondat egy élettársi kapcsolatban.
Nem ugyanaz az élettárs és a bejegyzett élettárs
Van még egy nagyon fontos különbség. A bejegyzett élettársi kapcsolatot nem szabad összekeverni a hétköznapi értelemben vett élettársi kapcsolattal.
Öröklési szempontból ez döntő lehet: a bejegyzett élettársra főszabály szerint a házastársra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, míg a hagyományos élettárs nem válik törvényes örökössé.
A közös otthonnál nem érdemes arra hagyatkozni, hogy „ezt mindenki tudja”
Együtt élni valakivel húsz-harminc évig egészen mást jelent az életben, mint az öröklési jogban. Közösen lehet fizetni a számlákat, felújítani a fürdőszobát, kiválasztani a kanapét, és ugyanoda hazamenni minden este. Ettől azonban még nem válik automatikusan örökössé az, akivel közös volt az élet.
Élettársi kapcsolatban ezért különösen érdemes még időben tisztázni,
- kinek a tulajdonában áll az otthon,
- mi történne az egyik fél halála esetén,
- készült-e megfelelő végintézkedés,
- és az valóban azt a jogi eredményt éri-e el, amit a pár szeretne.
A végrendelet formai szabályai miatt az otthon rendezése pedig nem igazán az a műfaj, amelyet érdemes egy fiók mélyén lapuló, gyorsan megírt papírra bízni. A MOKK szerint a közjegyző által készített végrendelet bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába, ahogyan a közjegyzőnél letétbe helyezett írásbeli magánvégrendelet is.
Egy évtizedek alatt közössé vált lakásnál ugyanis túl nagy lehet a tét ahhoz, hogy csak abból induljunk ki: „ő úgyis tudja, hogy ezt neki szántam.”
Ez a cikk általános tájékoztatás, egy konkrét öröklési vagy tulajdonjogi ügy megítélése az egyedi körülményektől és az okiratoktól is függhet.
