Édesapja elvesztése után mi az ön feladata, kezeli például Fenyő Miklós hagyatékát?
Fenyő Dió: A bátyámmal együtt az az elsődleges feladatunk, hogy önmagunk maradjunk, de ezenfelül apunak a távozása új tennivalókat is rótt ránk, aminek nagyon szeretnénk maximálisan megfelelni. Sem a bátyám, sem én nem pótolhatjuk Fenyő Miklóst, viszont van egy olyan szellemi és művészi örökségünk, amit méltósággal kívánunk ápolni és fenntartani az utókor számára.
Milyen embernek írná le az édesapját?
Fenyő Dió: Egész életében a szabadságot hirdette: merj önmagad lenni és megtenni azt, amiről álmodsz! Egyébiránt mágnesként vonzotta az embereket, aki egyszer közel került hozzá, nem tudott többé eltávolodni tőle.
Az erős vonzása volt az ő legjellemzőbb személyiségjegye.
Emellett rendkívül jó beszélgetőpartner volt, nagyon művelt, egy igazi gondolkodó, aki mindig alaposan körbejárta az adott témát, sosem döntött hirtelen. Nagyon igazságos is volt, tipikusan az ördög ügyvédje, aki soha nem hagyta, hogy bárkiről negatívat mondjanak, amikor az illető nincs jelen. Ez is egy nagyon karakteres és tiszteletreméltó tulajdonsága volt.
Nálunk ő volt a családfő a legklasszikusabb értelemben, amit ő mondott, az úgy volt, mert azt éreztük, hogy az úgy van rendjén.
Van-e olyan személyes tárgya az édesapjától, ami különösen kedves az Ön számára?
Fenyő Dió: Apunak volt egy kedvenc aranylánca, rajta egy Dávid-csillaggal, amit sok évtizeden át hordott, és most már az én nyakamban van. Illetve őrzök még egy kedves tárgyi emléket. 25-30 évvel ezelőtt kapott tőlem egy kis plüssmacit – mert én Medvének becéztem őt –, amit tapadókoronggal lehetett az autó szélvédőjéhez rögzíteni. Amikor apu autót váltott, első dolga az volt, hogy ezt a kis figurát áttegye az új kocsijába, tehát autóról autóra vándorolt nála ez a plüssmaci, és én ezt most megtartottam magamnak.
Szokott álmodni az édesapjával?
Fenyő Dió: Persze, rengetegszer, mert egyébként is színesen álmodó típus vagyok. Sokszor, sokféle helyzetben jelenik meg az álmaimban, és nagyon rossz érzés utána felébredni.
Édesanyja elvesztése után édesapja is elment. Az árvaság mennyire hat nyomasztóan?
Fenyő Dió: Nagyon sok gondolatom van ekörül, mert hiszem, hogy egy gyereket csak a szülei szeretnek igazán őszintén a létezéséért. Anyaként mondom, hogy a saját gyerekünk előbb-utóbb felülír, megkérdőjelez és kritizál a tetteink miatt, de a szülő már csupán azért is szeret, mert létezel.
A saját szüleim elvesztésével rá kellett jönnöm, hogy olyan ember, aki pusztán a létezésemért szeret, az én életemben már nincsen. Borzasztóan nehéz ezzel szembesülni, egyelőre nem nagyon tudok megküzdeni az árvaság érzésével.
Tudvalévő, hogy Miki imádta az unokáit, Balázst és Laurát.
Fenyő Dió: Nagyon szoros kapcsolat volt köztük, és apu nagyon sok mindent átértékelt, amikor nagypapa lett. Azt hiszem, meglátta önmagát a fiúunokájában, Baliban, mert rendkívül hasonlítottak szellemileg egymáshoz. Balinak ugyanolyan jó humora van, mint amilyen a nagyapjának volt.
A 12 és fél éves fiam érzelmileg nagyon intelligens, és hamar ráérzett arra, hogy az ő Papója egy különleges fickó.
Az együttléteik nem arról szóltak, hogy matchboxszal játszottak, hanem komolyan eszmét cseréltek már akkor is, amikor Bali még csak hároméves volt. A fiam nehezen dolgozza fel apu elvesztését, hiányolja a nagypapáját, és tele van Fenyő Miklós-poszterekkel a szobája fala. Nagyon erősen kötődik hozzá.
Laura pedig két és fél éves volt, amikor a nagyapja elment, tehát ő csak a családi visszaemlékezésekből fog emlékezni rá. Lauránál abszolút érzékelhető, hogy örökölte apu zenei vénáját: jó hallású, kiváló ritmusérzékű kislány, imád táncolni, énekelni. Már most egy igazi kis művésznő. Gyakran énekli a nagyapja dalait, a Csókkirályt és a Made in Hungáriát.
Amikor pedig megkérdezzük tőle, hogy hol van a Papi, akkor a kis szívére mutat.
A bátyámnak, Dácinak és a feleségének, Zsuzsinak nagyon fontos missziója, hogy Laura tisztában legyen azzal, hogy ki volt az ő nagypapája, és őrizze az emlékét, még akkor is, ha a saját konkrét emlékei sajnos neki szép lassan kikopnak.
Fenyő Miklós 2027. március 12-én lenne 80 éves. Ezen a napon Volt és lesz címmel szerveznek egy hivatalos emlékkoncertet a Papp László Arénában. Mi lesz az önök konkrét feladata az eseményen?
Fenyő Dió: A bátyámmal házigazdaként leszünk jelen, a közönségnek rengeteget mesélünk majd Fenyő Miklósról, akit nemcsak előadóként, hanem családfőként, apaként és nagypapaként is igyekszünk bemutatni. Ezenkívül énekelünk a színpadon, nem is keveset:
a bátyám főként Fenyő Miklós szólókorszakából, én pedig édesapám néhány ikonikus slágerét adom elő.
A koncerten fellépő vendégekről is elmondjuk, hogy kit miért hívtunk meg. A fellépő művészek között lesz Novai Gábor, Szikora Róbert, Dolly, Szandi, valamint Forgács Péter, Miller Zoltán, Fenyő Iván és Szabó Kimmel Tamás. Egy olyan emlékezetes születésnapi koncertet szeretnénk rendezni, ami méltó édesapánkhoz.
Fenyő Miklós a felesége halála után Erikával élt együtt. Vele milyen kapcsolatban vannak?
Fenyő Dió: Erika nagyon kedves nő, baráti, közvetlen viszonyban vagyunk. Ő is részt vesz abban, hogy apu munkásságának méltó emléket állítsunk. Erika nemcsak apu élettársa volt, hanem szorosan együtt is dolgoztak, hiszen ő volt az a személy, aki a Fenyő koncertek LED-falán futó látványterveket készítette több mint tíz éven át. És ez most is így lesz a márciusi Fenyő Emlékkoncerten. Mi is együttműködünk Erikával, ahogy annak idején apu is együttműködött vele a koncertjei kapcsán.
A Fenyő-rajongók számíthatnak-e valamilyen újdonságra még az idei évben?
Fenyő Dió: Apu önéletrajzi könyvének, a Mélyvíz, csak megúszóknak két kötete még életében megjelent 2025-ben, és idén novemberben kiadásra kerül a legújabb, harmadik kötet is, ami különösen izgalmas, hiszen az 1979 és 1983 közti rock and roll Hungária-korszakot meséli el. Ez a könyv lesz a mi karácsonyi ajándékunk a Fenyőrajongók számára.
Fotó: Olajos Piroska, Archív
