Az életöröm és a kíváncsiság ma is hajtja, de a szakmai sikerek és elismerések mellett mindig is a család állt az első helyen.
„Van egy csodálatosan szép dédunokám, és ami a legfantasztikusabb, hogy az unokámat apaként láthatom. Egészen elképesztő, ahogy a kezében tartja a kisbabát, milyen ügyesen bánik vele, és látom, milyen remekül helytáll az apaszerepben. A feleségével együtt nagyon jól veszik az új helyzetet, de szerencséjük is van, mert nagyon nyugodt, kedves kicsi lány.
Minden olyan tökéletesnek tűnik most.”
Odafigyelnek egymásra
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő dédunokáját, a kis Pankát szinte bármikor láthatja. A Szinetár család ugyanis közös telken él, de külön háztartásban: Ildikó és férje, Szinetár Miklós, Szinetár Dóráék, valamint Dóra nagyfia, Marci és családja.
„A mai társadalmunkban nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte ritkán él együtt három generáció. Ennek több oka is van: az élet felgyorsulása, a munkahelyek gyors változása, a lakáskörülmények, és a generációk is egyre távolabb kerülnek egymástól” – mondja Ildikó, aki családjával tudatosan alakította ki a többgenerációs együttélés kereteit. Mint meséli, sok munka, odafigyelés és tolerancia is kell hozzá.
„Mi hatan, a család felnőtt tagjai már évekkel ezelőtt komolyan átbeszéltük, átgondoltuk, és igyekeztük kialakítani a közös életünket, hogy mit várhatunk el egymástól, és mit nem. Most már sok éve próbálgatjuk az együttélést, hol sikerrel, hol kisebb megtorpanásokkal, de mindig nagy szeretettel, odafigyeléssel és empátiával.
A fókusz a családunkban mindig azon van, akinek a legnagyobb szüksége van rá.”
Szinetár Dóra színésznő és édesanyja, Hámori Ildikó színművésznő karácsonyi fotózása., Image: 1052858633, Fotó: Schumy Csaba [email protected] +36309634813
A fiataloktól sok mindent megtanul
A színésznő számára a világ természetesebb dolga, hogy a gyerek az első. Ez a minta generációról generációra szál a családjukban.
„Abban nőttem fel, hogy a szüleimnek és a nagymamámnak mi voltunk a bátyámmal a legfontosabbak az életükben. Az, hogy mennyi mindent kaptunk tőlük, csak később, felnőttként tudatosult bennünk, pont úgy, ahogyan ez más családokban is történik.
Biztonságot, szabadságot kaptunk, ami talán a két legfontosabb dolog egy gyerek számára.
Dóri is ebben a szeretetben, odafigyelésben nőtt fel, így természetes, hogy ő is ezt viszi tovább, és biztos vagyok benne, hogy az ő gyerekei is, az én unokáim is e szerint a családi hagyomány szerint alakítják majd az életüket” – meséli a színésznő, aki számára külön öröm látni, hogy lánya is ugyanazokat az értékeket vallja, amelyeket ő otthonról hozott.
„Szeretünk együtt lenni, és nemcsak a hétvégi közös ebédeken, hanem hétközben is bármikor. Segítjük egymást, ők is minket, és mi, idősebbek is sokat tanulunk tőlük, hiszen a fiatalabb generációktól rengeteget lehet tanulni. Dóri természetéből fakad, hogy bátran kiáll a számára fontos ügyek mellett, és nyíltan elmondja a véleményét. Rosszul viselem, ha ezekért bántják, hiszen ismerem a gondolatait, a világnézetét, és egyet is értek vele.
Különben azt gondolom, hogy nem is lehet, és nem is kell mindenkinek megfelelni.”
Férjével 55 éve van együtt
Sosem akart fiatalabbnak látszani a koránál, és ma is úgy gondolja, hogy minden életkornak megvan a maga szépsége. Ildikó év elején kerek évfordulót ünnepel, de ez egyáltalán nem foglalkoztatja.
is nagymama
„Azt hiszem, tizenhat évesen voltam utoljára kétségbeesve amiatt, hogy soha többé nem leszek tizenhat, de hát ez az élet rendje, hetvenkilenc sem leszek többet. Amikor beszélgetés közben kiderül, hogy mindjárt nyolcvanéves vagyok, és dédnagymama, elhűlnek az emberek, hogy ez már tényleg sok, de én nem érzem így. Ha ilyen a nyolcvan, akkor nem baj!
Úgy érzem, még bírom egy kicsit, ha a Jóisten is segít.
Persze nekem is vannak gondjaim, de ezeken próbálok túllépni. Próbálom magam fiatalon tartani, és az is nagyon jó, hogy ennyi fiatal vesz körül. A pályámon is számítanak rám, tanulnom és figyelnem kell, ez tart fitten” – meséli a színésznő, aki az életkorából adódó helyzeteket is derűsen fogadja.
„Hozzá kell szoknom, hogy most már akárhová megyek, én vagyok a legidősebb. Ez olyan furcsa, de ezen csak mosolyogni tudok, hiszen nem érzem, hogy bármiben is gátolna. A férjemmel a mai napig szeretünk utazni, bár most már nem megyünk olyan messzire. A napokban például néhány napot a Dunakanyarban töltöttünk. Sokat járunk színházba, filmeket nézünk, olvasunk, hangversenyekre megyünk, és szerencsére mindezt meg is tudjuk engedni magunknak.”
„Nehéz jól segíteni”
(Forrás: intercom 1)
Nemrégiben mutatták be a Mommy Blue-t, amelyben Für Anikó édesanyját alakítja.
„A film az egymásrautaltságról, a méltóságról és a szeretet határairól szól. Ez nemcsak a betegségből fakadó helyzetekre igaz, hanem az élet bármely területére: mennyire fontos, hogy azok,
akikkel együtt élünk, valóban odafigyeljenek egymásra, és segítsenek, ha szükség van rá.
Családon belül is nagyon nehéz jól segíteni és jól kezelni egy ilyen helyzetet, hiszen nem mindig tudhatjuk, mivel teszünk jót a másiknak. De az örök érvényű, hogy jól segíteni, jól szeretni és odafigyelni a másikra csak úgy lehet, ha közben a szerettünk méltóságát is tiszteletben tartjuk.”
Fotó: Birton Szabolcs, Schumy Csaba, InterCom, archív
