Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? A vonzás törvényét kihasználva bármit „rendelhetünk” a sorsunktól? Erre a karma adja meg a választ, mert csak az következhet be az életünkben, ami eleve meg van írva. Ha nincs a sorsunkban például az, hogy gyereket hozunk a világra, akkor hiába látjuk képszerűen magunk előtt az álmunkat, nem fog valóra válni.
De hogyan gyakoroljuk a vonzás törvényét? Fontos, hogy képzeljük magunk elé. Látnunk kell, mit is szeretnénk elérni, és naponta sokszor gondoljunk rá. Nincsenek pontos számok arról, hányszor is kellene a vágyunknak megfordulni a fejünkben. A lényeg az, hogy gyakran tervezzük el, mit is szeretnénk elérni. Különösen alkalmas időpont a reggel, az ébredés és az éjszaka, az elalvás előtti időszak. Minél konkrétabban fogalmazzuk meg a vágyunkat, annál könnyebben és gyorsabban válik valóra.
Két híres színésznőt is megkérdeztünk arról, hogy az ő életükben hogyan működik a vonzás törvénye.
Für Anikó: nem akar semmit sem mindenáron
„Nemcsak hiszek a vonzás törvényében, hanem azt is elmondhatom, hogy az életemben szinte minden így működik. Ez a törvény ugyanolyan állandója a lelki törvényszerűségeknek, mint a matematikának a kétszer kettő. A régi mondás úgy tartja: azzá leszel, amit eszel. Ez fokozottan igaz a szellemi táplálkozásra: amivel töltekezel, ahogy gondolkozol, az leszel te magad. A vonzás törvényében úgy hiszek, hogy mindig belekalkulálom a másik felet, vagyis a másik szférát, amit nevezhetünk sorsnak, fátumnak, Jóistennek vagy Buddhának, kinek-kinek meggyőződése szerint. Feltétlenül közösen dolgozzunk azzal a szférával, ami a létünk másik oldala! Mert nemcsak az én vágyaimról van szó, hanem egy dinamikus mozgásról, ami a változtatási lehetőségeket mutatja meg. Nem érdemes túl erősen körvonalazni, hogy mit is szeretnénk igazán, mert akkor talán hajlamosak vagyunk elmenni egy sokkal jobb mellett. Saját tapasztalataim alapján úgy vettem észre, hogy a vágyam akkor teljesül, amikor jó szívvel le tudok mondani róla. Mert ha el tudom engedni, akkor rendszerint megvalósul. Példa erre a kertes ház utáni vágyam, amit az anyagi helyzetem nem tett lehetővé. Ám mégis úgy alakult, hogy lett. Már vittem volna a foglalót, amikor világossá vált, hogy a kinézett épület mégsem olyan, mint amilyet szeretnék. Csalódottan lemondtam róla, megráztam magam, és azt mondtam: „Igen, lehet e nélkül is élni.” És nem duzzogva, nem sértődötten, hanem abban a hitben, hogy ami nagyon nem megy, azt nem kell erőltetni. És két hét múlva jött egy telefon, hogy van egy másik ház. És az pontosan az volt, amire vágytam, és amiben immár 2000 óta lakom. Egyébként mindennel így vagyok az életben, nem akarok semmit sem mindenáron. Azt gondolom, hogy úgyis az fog megtörténni, aminek kell.”
Holnap Gubás Gabi mondja el, hogyan vélekedik a témáról a meglepetes.hu-n!
Kiemelt kép: Central Médiacsoport Archív
Szöveg: Izing Klára
