Van, aki arra esküszik, hogy a gyermeknek semmi köze a felnőttek problémáihoz, de van olyan szülő is, aki állítja, a fontosabb kérdések ugyanúgy a kicsikre is tartoznak, mint a család többi tagjára. Az kétségtelenül igaz, hogy a radarjaik tökéletesen működnek, és azonnal kiszúrják, ha valami nincs rendben velünk. „Sokkal pontosabban veszik észre a szülők stresszét, elhallgatott beszélgetéseit, megváltozott költési szokásait és hangulatát, mint azt gondolnánk – mondja Papp Enikő munka- és szervezetpszichológus, coach.
– Ezeket a jeleket a gyerek érzékeli, ami zavart és bizonytalanságot okozhat nála, ezért is kell bevonni őt az anyagi helyzetünkbe és biztosítani arról, hogy kézben tartjuk a dolgokat.”
Mondjunk igent a nemre!
A szakértő úgy véli, a pénzügyekről való beszélgetés fontos része annak, hogy a lurkó egészséges kapcsolatot alakítson ki a pénzzel. A nemet mondástól sokan tartanak, azonban fontos, hogy kifejezzük, ha valamit túlzásnak, időszerűtlennek vagy feleslegesnek érzünk megvásárolni, és azt is, ha éppen nem engedhetjük meg magunknak.
De más miért kapja meg?
Szakértőnk arra is figyelmeztet, hogy nem szerencsés más családokhoz, ismerősökhöz hasonlítani magunkat, mert azzal árthatunk a gyerek identitásának. „Kevesebbnek, értéktelennek érezheti magát, és nem lesz képes megbecsülni azt, amit otthon adunk neki. Elégedetlen lesz magával, ami önbizalomhiányt, alacsony önbecsülést és szorongást hozhat magával, ezért ne nézzük, mennyit költ a szomszéd vagy a kis barátja családja. Viszont arról nyugodtan beszélhetünk, hogy valaki jobb vagy rosszabb anyagi helyzetben él. A legfontosabb azonban, hogy mindig legyen kimondva, hogy ránk, a családjára bármikor és bármiben számíthat – az anyagi helyzetünktől függetlenül.”
A pénzkérdés legfontosabb irányelve:
1. Őszintén, nyíltan beszéljünk a pénzről, soha ne legyen tabutéma!
2. Maradjunk semlegesek, amikor anyagi dolgokról beszélünk, különösen akkor, ha nemet mondunk.
3. Legyünk empatikusak! Ha dühösek vagy frusztráltak leszünk attól, hogy kér valamit, vagy esetleg azt mondjuk, hogy „nincs pénzem”, „nem fán terem a pénz”, akkor azt tanulja meg, hogy a pénz rossz, és ez szorongáshoz vezet.
Óvodásoknál ez a célszerű megoldás
- Ilyenkor még kevésbé értik a pénz fogalmát, ezt mindig tartsuk szem előtt. Amennyiben kér valamit, mondjuk el, hogy azt a dolgot, vagy egy ahhoz hasonlót, máskor, később tudunk megvenni.
- A kicsi rajzolja le a kívánságát, amit később megkaphat. Ez türelemre tanítja, hiszen várnia kell az áhított játékra. Üljünk le vele és együtt alkossuk meg a képet, így azt látja, hogy komolyan vesszük, törődünk az igényével és érdekel minket a kérése, ugyanakkor azt is megértetjük vele, hogy nem kaphat meg mindent azonnal.
- Ne mondjuk, hogy nincs pénzünk, mert ezzel meginoghat a biztonságérzete, és szorongás alakulhat ki benne, hogy baj van, és például ételre sem telik.
- Játsszunk sokat játékpénzzel és kasszával különböző szerepjátékokkal (piacos, boltos). Vigyünk be egy olyan részt, ahol elfogytak a forintok, de beszéljük át, ha dolgozunk vagy takarékoskodunk, akkor újra lesz költenivalónk.
Kisiskoláskorban így beszéljünk róla
- Mondjuk el, hogy a családban korlátozott mennyiségű pénz áll rendelkezésre. Beszéljünk arról, hogy minden hónapban kapunk egy bizonyos összeget, és azt kell beosztanunk. Ezután megnézzük, hogy mennyi maradt, és eldöntjük, hogy mire költjük, vagy mennyit teszünk félre. Segíthet, ha közben mindezt illusztráljuk is. Ha azt az érzést adjuk át neki, hogy aktív szerepet vállal a költségvetési döntésekben, akkor úgy érezheti, hogy van némi kontrollja a helyzet felett, és nem kell aggódnia.
- Soroljuk fel együtt, hogy mire kell költeni, és ő is segíthet kiszámolni, hogy mennyi marad a nem alapvető dologra. Ezzel megérti, hogy miért nem kap meg valamit, de biztosítsuk, hogy a következő időszakban sor kerülhet rá.
Ha drága dolgot kér, mondjuk el, hogy nekünk is tetszik az a nadrág vagy telefon stb. (elismerés, visszatükrözés), de nagyon sok pénzbe kerül, ami nem fér bele a havi költségvetésbe. Ajánljunk neki alternatívát: keressünk együtt valami hasonlót, ami olcsóbb és tetszik is neki. - Vezessük be a zsebpénzt, de közben magyarázzuk el, hogy az lesz az ő „fizetése”. Ezzel megtanulja, hogy véges a tartalék, ami átláthatóbbá teszi a család pénzügyi helyzetét is. Javasoljuk neki, hogy a felét költse arra, amihez kedve van, a másik részét pedig takarítsa meg, amiből később vehet magának nagyobb dolgokat is.
- Szerezzünk be olyan társasjátékot, ami a beosztás és a megtakarítás képességét fejleszti.
- Nyugodtan megengedhetjük, hogy ő fizessen a boltban, hogy lássa, mennyi pénz jár vissza, így kialakul benne annak értéke, saját maga tapasztalja, hogy mi, mennyibe kerül, mennyi marad a tárcában a kassza után.
Kiemelt kép: AdobeStock
Szöveg: Sinkó Edit
