Míra a világ legjobb díszítőcukrásza: „A tizedik unikornis alakú torta tud unalmas lenni”

Steierlein-Reichert Míra 34 évesen jutott fel a szakmája csúcsára, holott egy évtizede sincs, hogy cukrászattal foglalkozik.

„A cukrászdában minden szakember azt csinálja, amihez a legjobban ért, van, aki a tésztákat keveri és süti, más a krémeket teszi még finomabbá, a díszítőcukrász pedig a sütemények, torták díszítésért felel” – meséli a szakterületéről a friss világbajnok.

Lánya szülinapjával kezdődött minden

„Gyerekként is érdekeltek a művészetek, festő és szobrász szerettem volna lenni, így kötöttem ki egy művészeti szakközépiskolában. Imádtam alkotni, és sokáig készítettem képeket és szobrokat, de be kellett látnom, hogy ebből nem lehet megélni. Pláne, miután férjhez mentem, és megszületett a kislányom, a most kilencéves Dorina. Tulajdonképpen neki köszönhetek mindent, mert az ő első születésnapjára készítettem egy tortát, és ezzel teljesen megváltozott az életem: beleszerettem a sütésbe.”

Míra beleásta magát a témába, könyveket olvasott a sütésről, falta az internetes cikkeket, s rájött, hogy a torták, főleg a formatorták készítésekor ki tud bontakozni, megadja neki azt a művészi élményt, amit a ma már csak hobbiként űzött festészet és szobrászat adott. És hát elhelyezkedni és pénzt keresni is jobban lehet vele. Nem telt bele sok idő, és már egy cukrásziskola padjait koptatta. Odahaza pedig egymás után sütötte a szebbnél szebb tortákat, vitte ajándékba karácsonyra, születésnapokra, rokonok, ismerősök, barátok kérték, hogy nekik is süssön. Volt olyan év, hogy száznál is több torta került ki a konyhájából. Azt mondja, semmi különleges felszerelés nem kell egy formatorta megalkotásához, csak egy alap robotgép, egy festékszóró pisztoly és fantázia.

„Cseppet sem unalmas ennyit sütni, habár a tizedik unikornis alakú torta azért tud az lenni” – teszi hozzá nevetve Míra, aki az iskola után a veszprémi Kokó Cukrászdában helyezkedett el, ma is ott dolgozik díszítőcukrászként.

Kétszáz liter puffasztott rizsből

Közben szép eredményeket ért el kisebb-nagyobb versenyeken, de a fő célja az volt, hogy kipróbálja a tudását a világ egyik legnagyobb kulináris kihívásán, a Culinary World Cup gasztronómiai világbajnokságon.

„Ez a verseny a fokmérője a szakmámnak. Nagyjából két éve döntöttem el, hogy nevezek a 2022-es megmérettetésre, de csak az utolsó pillanatban, augusztus utolsó napján adtam be a jelentkezésemet és fizettem be a díjat, ami nem volt száz euró.”

Míra állatos alkotással akart nevezni, mert az állatok élethű megformálása megy neki a legjobban. Olyan témát keresett, melyet nemzetiségtől függetlenül bárki azonnal felismer, így jött a Brémai muzsikusok ötlete.

„Az alkotás alapterületének nagyságát megadták, de a magasságát nem, és mivel szeretem a monumentális alkotásokat, másfél méteresre terveztem a tortát. Na jó, az is közrejátszott, hogy a torta beférjen a kocsiba, mellyel elvisszük Luxemburgba” – mosolyog Míra, aki miután papírra vetette az ötletet, azt is megtervezte, hogyan építse össze az alkotást. Munkahelye minden támogatást megadott neki, biztosították a hozzávalókat, és elsősorban az ügyvezető, Pintér Zsolt segített sokat az alkotónak, ha épp elfogyott az ihlete vagy a lelkesedése. Merthogy a Brémai muzsikusok két és fél hónapon át készült Míra otthonában.

„A torta közepén egy egyenes fémrúd állt, erre építettem rá a hét állatot – mondja a részleteket Míra. – Nem piskótából készült, hanem kétszáz liter puffasztott rizsből. Azt ugyanis, ha vízzel keverjük, és kiszárad, nagyon könnyen lehet faragni. A részeket pedig pillecukorral ragasztottam össze. A burkolóanyag fondant és különböző speciális tortabevonó anyagok, és az egész negyven kilót nyom.”

Ősszel nem volt konyhájuk

A szeptembertől november végéig tartó alkotói folyamat alatt Míra még gyesen volt a második gyermekével, Noellel, decemberben ment vissza dolgozni a cukrászdába. De ott volt a háztartás, a gyerekek, így akkor dolgozott, amikor épp ideje volt rá, főleg késő este, meg hajnalban is.

„Talán a gyerekek és a férjem, István örültek a legjobban annak, amikor elkészültem, mert egész ősszel alig fértünk el a konyhában, tele volt különböző tortarészekkel, hozzávalókkal, eszközökkel. Szerintem nem is ebédeltünk akkoriban egyszerre.”

Végre eljött a nap, amikor elindultak a Brémai muzsikusok Luxemburgba. „A férjemmel, a lányommal és a főnökömmel, Zsolttal utaztunk ki, és két részben vittük a tortát, melyeket csak a helyszínen illesztettem össze. A kiállítást egy hatalmas csarnokban rendezték, tele csodálatos alkotásokkal. Nekem legjobban a távol-keleti kollégák karamellmunkái tetszettek. Rengetegen megálltak a Bérmaiak előtt, nagyon örültem, hogy tetszik az embereknek, és reméltem, hogy a szakma legjavából álló zsűrinek is fog.”

Így lett: Míra kapta a világbajnoki címet. Azt mondja, neki és a munkahelyének egy érmen és az oklevélen kívül a büszkeség és a szakma elismerése a jutalma.

Szöveg: Szabó Csaba

Fotó: Göntér Eszter, privát