Párducmintás blúz, élénkvörös haj és az elmaradhatatlan szemüveg. Pál Éva ma is legalább olyan feltűnő jelenség, mint a pályája csúcsán, amikor a Neoton Família énekesnője volt. Egy időben igazi sztárnak számított, ő volt a jó mozgású, különc lány, akire minden szempár odafigyelt. Aztán történt valami, és Éva pályája megbicsaklott. Kilépett a zenekarból, de szólóénekesnőként nem tudta megismételni a korábbi évek sikereit. „Kemény évek állnak mögöttem, de már nem akarok keseregni a múlton. A visszatérésemre készülök, mert ez az utolsó esélyem. 66 éves leszek, és ha most nem sikerül, akkor soha” – mondja Éva, aki két évtizede énekelt utoljára, így minden erejét össze kellett szednie, hogy ismét formába hozza magát. Az utóbbi években egy csepeli gyógynövényboltban dolgozott, és Mosolymamaként ismerték a környékbeliek. „Én már lemondtam arról, hogy újra énekeljek, de két kiváló zenész, Jakab Gyuri és Bardóczi Gyula másfél évvel ezelőtt beletették a bogarat a fülembe, ők biztattak, hogy van helyem a pályán. Addig-addig agitáltak, míg szép lassan elérték, hogy elkezdjem újra használni a hangomat. Nagyon félve tettem meg az első szárnypróbálgatásokat. Munkaidőben, amikor nem volt vásárló a boltban, hangosan énekelgettem egy régi Neoton szerzeményt. Közel két hónapnak kellett eltelnie, mire úgy éreztem, ugyanazt a hangot hallom, amit annak idején, fénykoromban ki tudtam énekelni. Elsírtam magam, amikor először szembesültem azzal, hogy menni fog ez nekem, és talán kapok még egy esélyt a sorstól a visszatéréshez. Nem akarok Csepregi Éva babérjaira törni vagy rivalizálni vele, de úgy érzem, azokban a legendás Neoton slágerekben én is ugyanannyira benne vagyok, mint ő, hiszen ketten vittük sikerre a dalokat, így nekem is van jogom előadni, és közönség előtt fellépni” – meséli Éva, akinek az élete az utóbbi három évtizedben egy igazi hullámvasúthoz hasonlított. Egyszer fent, máskor lent, de leginkább nagyon lent. „Fiatalkorom óta pánikbeteg vagyok, de ezt a betegséget a 80-as évek elején még nem ismerték az orvosok. Mindenki azt hitte, sztárallűröm van. Pedig csak képtelen voltam felmenni a színpadra, mert sokkos állapotba kerültem. Ráadásul nem voltam hajlandó az akkori lemezgyár mindenható vezetőjével, Erdős Péterrel – aki egyben a Neoton Família menedzsere is volt – szorosabb férfi-nő kapcsolatba kerülni, így a zenei karrierem nagyon gyorsan megpecsételődött. 1983 tavaszán azt éreztem, vagy kiugrom a kilencedik emeleti lakásom ablakából, vagy kilépek a zenekarból, mert már pattanásig feszültek az idegeim attól, amibe kerültem.” Éva a szólókarrier mellett döntött, csakhogy váratlanul teherbe esett egy Kanadában élő ügyvédtől, így a zenei pályája évekre háttérbe szorult. „A gyerekem apjával Torontóban ismerkedtem meg egy fellépésem alkalmával. Amikor kiderült, hogy babát várok, eltűnt az életünkből, és azóta sem jelentkezett. A terhességemet egyedül csináltam végig – de már itthon. Ágyban feküdtem, és kalocsai mintás terítőket hímeztem, hogy valamiből megéljek.”
„Nem vagyok rossz ember”
Aki egyszer kiesik a zenei körforgásból, csak nagyon nehezen tud visszakapaszkodni. „Amíg
a gyerekem kicsi volt, nem akartam magára hagyni. Segítséget nem kérhettem, mivel édesanyám szívinfarktusban meghalt, apu pedig akkoriban már idős volt. Egyedül neveltem fel a fiamat, és már el sem tudnám képzelni, hogy együtt lakjak egy férfival. Sajnos kétszer is rosszul választottam. Rájöttem, nem jó szerető státuszban lenni, a feleség mögött a második nőként létezni egy kapcsolatban.” A magánéleti és szakmai megpróbáltatások ellenére Éva derűs maradt. Mosolygós, és gyakran viccelődik. „Nem tudom, milyen karmát kell még ledolgoznom ebben az életemben, mert ami eddig jutott, az sem volt fáklyásmenet. Nem vagyok rossz ember, ezért nem is értem, miért mért rám a sors ennyi szenvedést. Előfordult, hogy csak húsz forint volt a zsebemben, így minden leleményességemre szükség volt, hogy este vacsorát adhassak a fiamnak. Ügynökösködtem, takarítottam, ami jött, azt elvállaltam. Sosem esett nehezemre a kétkezi munka.” Éva büszkesége a 33 éves fia, aki mérnök-informatikusként dolgozik. „Nem akar híresség lenni, és én ezt megértem. Látva az én példámat, azt gondolja, ez egy kegyetlen pálya. De legalább anyaként nem vallottam szégyent. Nagyon okos és művelt fiút sikerült felnevelnem. Most a gyerekem a támaszom, mert az otthonomat elveszítettem, elárverezte a bank. A nyugdíjam minimális, havonta 28 500 forintot kapok kézhez” – mondja Éva, de szomorúságnak nyomát sem látni a szemében. „Sírtam én már eleget az életemben. Ez is csak egy újabb akadály, amit le kell győzzek. Most csak egy dolog éltet: visszatérni a színpadra, és találkozni a közönséggel. Leporolom a régi slágereket, és kezdődhet a buli!” – mondja vidáman, miközben hangosan belekezd az egyik nagy slágerének refrénjébe. A hangja valóban a régi, már csak egy kis szerencse kell, hogy ismét ragyogjon a színpadon!
A szemüveg a védjegye
Éva a karakteres szemüvegeiről volt híres, és most is már elkészíttette azokat a darabokat, amiket majd viselni kíván a fellépésein. „Régebben sokkal könnyebb volt beszerezni egy-egy különlegesebb szemüveget. Ma minden optikai szaküzletben ugyanazokat a fazonokat árulják, így nekem kellett valamivel feldíszítenem, különlegessé tennem” — mutatja büszkén az új szemüvegét az énekesnő.