Zuglóban járunk, Baranyi László lakásában. „Kérlek, tegeződjünk, mert nekem úgy sokkal könnyebb!” – mondja a jó kedélyű színész, aki azonnal egy pohár borral kínál. Miután munkában vagyok, én nem ihatok, így ő sem tölt magának. „Egyedül nem szeretek inni, csak társaságban. A vörösbor jót tesz a szívnek és az egészségnek, nekem elhiheted! Nyáron 91 éves leszek, és még mindig nem érzem a koromat. A testem ugyan már fárad, nem tudok kézi súlyzókat emelgetni itthon, de teszek azért, hogy minél tovább megőrizzem a fittségemet. Reggelente kicsit jógázom, sokat sétálok, este pedig színpadon vagyok. Jól fog az agyam, könnyen tanulom a szerepeimet, egyedül a neveket nehéz megjegyeznem. Utazás közben, a villamoson is memorizálni próbálok, nehogy az előadáson rosszat mondjak.”
Ötven éve házasságban
Laci bácsi szerint nincs semmi ördöngösség abban, hogy idős korában dolgozik, és nem az otthona négy fala között mereng a múlton. „Csak akarat kell a tehetség mellé. Figyelem és tanulás, és örök, soha nem csüggedő szorgalom. Ezt javaslom az alattam lévő generációknak, és akkor ők is aktív és boldog öregemberek lesznek. Én már három évtizede nyugdíjban vagyok, de eszem ágában sincs búcsút inteni a munkának, az imádott szakmámnak. Sőt, 70 évesen jött a második virágzásom, hiszen a Família Kft.-sorozatban lettem ismert, akkor váltam az ország nagypapájává” – meséli Laci bácsi, aki a szakma legnagyobbjaival játszhatott együtt mozgalmas pályafutása során. „A színművészetin Őze Lajos mellett ültem, a legendás Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában pedig olyanok voltak az osztálytársaim, mint Hofi, Sztankay István, Mécs Károly, Fodor Zsóka, akik később végezték el a Színművészeti Főiskolát, és Sas József. Nagyon jó kis csapat voltunk.” Ebben az iskolában ismerte meg jelenlegi feleségét, Klára asszonyt is, aki akkoriban Végh Kati néven bontogatta szárnyait a művészi pályán. „Ő 17 volt, én 28. Túl öregnek tartott magához, ezért akkor még nem fogadta az udvarlásomat. Szerelembe csak később estünk.” Laci bácsi mindig szerette a csinos nőket. Férfiúi büszkeségét legyezi, hogy imponált a hölgyeknek. Elmondása szerint jó humora volt, széles válla és sportos alkata. Klára asszony előtt már volt egy házassága. „Az előző feleségemtől éppen elváltam, amikor Gera Zoltán barátom meghívott magukhoz vendégségbe, ahol Klára is jelen volt. Amikor kinyílt az ajtó, azonnal megismertem, hiszen bő egy évtizeddel korábban a Rózsahegyi színiiskolában már találkoztunk. A kudarccal végződött házasságom után hiába fogadtam meg, hogy nőre többé nem nézek, Klára azonnal elvarázsolt. Nézd, csak ezt a régi képet, csodálatos alakú nő volt, és még ma is az! Idén ünnepeljük az ötvenedik házassági évfordulónkat. Szóval én úgy számítom, hogy van egy Klára előtti korszakom és egy Klárával közös. Nagyon szép házasságban élünk, jobbat nem is kívánhatnék magamnak.” Klára asszony az ’50-es, ’60-as években táncdalénekesnő volt, Végh Kati néven ismerheti a korabeli közönség, és csak azután búcsúzott el a színpadtól, miután megszületett Laci bácsival közös lányuk, Zsuzsi. „Hálás vagyok a feleségemnek, hogy megajándékozott egy gyerekkel. Nagyon szerettünk volna még egyet, de már az első szülés is sok komplikációval járt, a feleségem majdnem meghalt, miközben világra hozta Zsuzsikát. Ezek után nem mertük kísérteni a sorsot.”
Esténként színházban játszik
Laci bácsi azt mondja, nem csak a magánélete rendezett, a színészi pályájával is elégedett. „Kissé nehezen indult be a szekerem, mert politikai okokból az ötvenes években egy időre el voltam tiltva a színpadtól, akkoriban segédmunkásként dolgoztam, de az utána következő évtizedekben annyiféle szerepet játszottam és annyiféle színházban, hogy felsorolni is nehéz. Náci tiszttől a rabbiig minden voltam én már filmen és színpadon. Látod, ez a kedvenc régi fotóm magamról! Ugye, nem ismersz meg rajta?” – mutat egy albumba ragasztott fekete-fehér fényképre. Laci bácsi csaknem az ország összes színházában játszott: Pécsett, Kecskeméten, Szolnokon, Kaposváron, a fővárosi Nemzetiben, a Mikroszkópon és most a József Attilában. „Három évvel ezelőtt keresett meg a színház igazgatója, Nemcsák Károly, és örömmel mondtam igent. Úgy érzem magam ebben a színházban, mintha egy szerető nagycsalád venne körül, mert tisztelnek, és nagyon kedvesek velem. Jó a nálam fiatalabb színészek között lenni, mert megfiatalítanak. A 90. születésnapomat végigbőgtem. A záró társulati ülésen köszöntöttek fel, a többi kolléga előtt. Egy másik régi barátomról, Sas Józsefről sem szeretnék megfeledkezni, aki a színpadon köszöntött fel, a 90. születésnapomon együtt könnyeztünk a közönséggel. Jóskával is boldogan játszom a Sas-kabaréban.”
„Öt esztendőt kérek még”
Laci bácsi azt mondja, csak azt sajnálja, a saját korosztályából már nem nagyon élnek a kollégák, vagy ha élnek, nem mozdulnak ki otthonról. „Mindenkit túléltem! – tárja szét a két kezét. – Ha a jóisten meghallgatja az imámat, akkor öt esztendőt ad még nekem, hogy a kis unokámat, Kamillát lássam elindulni az életben. Ő most 13 és fél éves. Szerintem színpadra született, de még nem döntötte el, hogy testnevelő tanár vagy színész lesz. Jó volna látni, hogy melyik pályát választja. Nem bánnám, ha színész lenne, mert szerintem izgalmas és érdekes munka a miénk. Olyan sok tapsot és szeretetet kaptam a közönségtől, hogy azt hiszem, egyik szakmában sem érhettem volna el ekkora sikereket.”
A nagypapaszerep kedvéért növesztett szakállat
Baranyi Lászlót láthattuk az Egy óra múlva itt vagyok! című tévéjátékban, a Lindában, az Angyalbőrben című sorozatban, de kétségtelenül a Família Kft. hozta meg számára az országos népszerűséget. A kedvelt sorozatot mai napig ismétlik a televízióban. „Esztergályos Cecília apját játszottam, de mivel csak 15 év köztünk a korkülönbség, idősíteni kellett engem a szerephez, ezért lettem szakállas. Amikor véget ért a sorozat, az arcszőrzetemtől nem váltam meg. Annyira hozzám nőtt a szakáll, hogy már nem is fogom leborotválni” — árulja el Laci bácsi.
