Spirituális beállítottságú, és szüksége van arra, hogy időnként leváljon a felgyorsult világról és egymaga lehessen. Ez az alapgondolat vezérelte, amikor néhány éve egy véletlen találkozásnak köszönhetően áron alul hozzájutott egy Duna melletti telekhez Budakalászon, amelyen csak egy viskó állt.
„Nem volt annyi pénzem, hogy építkezzek, szóval magam sem tudtam, mihez fogok itt kezdeni, de az első perctől éreztem, hogy az enyém – meséli Viktor. – Aztán egy közös színházi előadás alatt beszélgettem Papadimitriu Athinával, és ő javasolta, szerezzek be egy jurtaházat attól a mongol hölgytől, akitől korábban ő vásárolta az övét.”
A zenész sokáig úgy élt új otthonában, hogy nem volt fűtés és csapvíz. Rendszeresen szabadtűz mellett melegedett, és a Duna volt a fürdőszobája. Éjszakánként gyakran arra ébredt, hogy mínusz 1 fok van a jurtában.
„Nagyon kemény volt az élet a hidegben, de nem bánom azt az időszakot, mert a fázást egészen kioltottam magamból. A puritán környezetben pedig hihetetlen spirituális megéléseim is voltak, ami segítette az alkotói munkámat. De a szerelmem, Liliána fázott, és ezt már nem tudtam elviselni. Befűtöttem a házba. Azóta csodás meleg van itt” – mesélte akkor.
A jurtaház Viktor számára remek alkotóközeg, mint mondja, minden benne van, ami őt boldoggá teszi. Az édesapja segítségével, a két kezével épített fürdőszobát, egy kültéri hálót jógateremmel, valamint szaunát, merülőmedencét, forró vizes dézsát és halastavat is.
„Éjszakánként történnek itt furcsa dolgok, de sosem féltem a szellemektől. Rendben van az, hogy több dimenzió él együtt” – mondja. A természeti népekhez közelítő életforma a személyiségén is sokat formált. „A Nemzeti Lovas Színháznak megírtam A Fehérlófia című darabot, elkezdtem mongol torokéneklést tanulni, és nagy büszkeség számomra, hogy az Ökölvívó Szövetség elnöke felkért, komponáljam meg az idei, párizsi olimpiára a magyarok indulóját. Mai zene született, ősmagyar elemekkel.”
MIndent újjáépít a jurtában, amit a Duna lerombolt
Viktor a dunai ártérben lakik, és a megáradt folyó a találkozásunk után néhány nappal elmosta a házát. Családjával és barátaival alig egy óra leforgása alatt mentették meg az ingóságait, de azt még senki nem tudja, pontosan mekkora lesz a kár, ha visszahúzódik a víz. Viktor a fellépéseit leszámítva azóta sem hagyta el elázott otthonát, menti, ami menthető. Elhatározta, hogy mindent újjáépít, a jurtaházat is Duna-biztos alapokra helyezi. Veszteségét bámulatos lelki nyugalommal viseli. Azt üzeni: „Ne sajnáljatok, minden rendben, csak egy kicsit bejött hozzám a Duna játszani.”
Fotó: Ambrus Marcsi, DFP
