Bevallom a kedves Olvasónak, hogy a Bálint-nap még mindig romantikus érzéseket, emlékeket idéz fel bennem. Miért is ne? A romantikus érzések nem csak a fiatalabbak kiváltsága. Persze némi öniróniával hozzáfűzöm, manapság romantikához leginkább egy-egy kedves film által jutok.
Nemrég egy ismerős házaspárral futottam össze Szentendrén. Kézen fogva jöttek, láthatóan jól érezték magukat. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem: Hát ti? – Randevúzunk! – válaszolták. – Most, napközben van erre időnk. – Milyen romantikusak – gondoltam magamban. Kislány korunkban tudtuk, ha valamelyik fiú meghúzta a copfunkat, az a szerelem jele volt. Felnőtt nőként már másfajta romantikára vágyunk. De akkor mire?
Néhány éve olvastam dr. Gary Neuman pszichoterapeuta könyvét. Szinte az első tanácsai között szerepel, hogy a nő akkor lehet elégedett a kapcsolatban, ha a párjával mindennap minimum fél órát tölthetnek együtt zavartalanul. A tanácsadó saját adatai szerint ugyanis a megkérdezett, magukat boldogtalannak valló nők 24%-a nyilatkozott úgy, hogy napi nem egészen öt percük van a párjával, amikor csak egymásra koncentrálnak. Most szinte hallom a felzúdulást, kinek van erre fél órája?! Nos, mindenki maga döntheti el, megér-e ennyit a kapcsolata.
Nemrégen egy művészvendégemet a legendásan jó házasságuk titkáról kérdeztem. A válasz: rengeteget beszélgetnek. És mindent, jót, rosszat megbeszélnek. Sok nő, köztük én is, elkövetjük azt a hibát, hogy miután az első gyermek megszületik, elfelejtünk a párunkra is figyelni. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba, ezért a fiatal anyukák figyelmét mindig felhívom erre. Időt kell szakítani a párunkra, sőt nagyon fontos, hogy minden héten legyen egy alkalom, amikor kiszakadnak a mókuskerékből. Lehet, hogy ez csak egy séta, de ez idő alatt semmi másra nem figyelnek, csak egymásra. A nő boldogságához nem is kell sok, apró, kedves gesztusok, amiből megérzi a párja szerelmét, és mindez boldoggá teszi őt.
Mire mindezt leírtam, meg is fogalmazódott bennem, persze, hogy örülünk egy szál virágnak, egy apró gesztusnak, de a legértékesebb, amit adhatunk egymásnak, mégis az idő.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
