Idén nyáron lesz 60 éves Gundel Takács Gábor. Ez a közelgő kerek születésnap nemcsak bennünket, őt is meglepi. Töretlen népszerűségének titka talán az, hogy két lábbal a földön jár, és soha nem érezte fontosnak a sztárságot.
Mindenkinek nem akar megfelelni
„Mindig azt gondoltam, nem élhetek úgy a nap 24 órájában, mint egy ismert ember – kezdi a műsorvezető. – Főként, mert hiszem, hogy minden szakmának megvannak a maga Gundel Takács Gáborai, csak ők kevésbé szem előtt dolgoznak. Az én munkámhoz hozzátartozik, hogy látnak az emberek a tévében. A szórakoztatás fontos, de sokkal fontosabb az orvos, aki világra segít egy életet, vagy a tűzoltó, aki kihozza a kisgyereket az égő házból. Ezen gondolatok mentén én igyekszem a földön maradni, és remélem, nem torzult az ismertségtől a személyiségem. Nem érzem magam különbnek, csak mert szerepelek a képernyőn.”
Eddigi televíziós pályáját sok szeretet övezte, de mint mondja, azért meg-megtalálták a negatív visszajelzések is. „Olykor sok igazságtalanság csattan rajtam. Találkozom irigységgel, gyűlölettel, elfogultsággal, de megvannak a saját normáim, és ez mindig átsegít a nehezén. Elfogadtam, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni, és nincs olyan ember, akit mindenki szeret.”
A műsorvezető kiemeli, látszólagos kortalanságának, frissességének oka a harmonikus családi háttérben is keresendő. „Szeret a feleségem, ezért vagyok jó formában – nevet. – A magánéleti harmónia sokat számít, hiszen az életben kapunk pofonokat, de ha otthon minden rendben, sokkal könnyebb ezeket feldolgozni. Hálás vagyok a feleségemnek, Ágotának, amiért vele olyan közegben élhetek, ahol bármilyen kudarc után fel lehet állni, meg lehet erősödni.”
Határozottan tud dönteni, lépni
Nagyon élvezte az RTL-en futó új műsora, Az ugrás forgatását. Az adásokat Hollandiában, egy különleges stúdióban vették fel: a híd, amiről a játékosok ugranak, 40 méter hosszú, 10 méter széles, 5 méter magas szerkezet, egy lifttel, 30 csapóajtóval. Akik részt vesznek a vetélkedőben, hatalmas izgalmakat élhetnek át. Elég egy rossz válasz, és ki tudja, hol kötnek ki, ott, ahová ugranak, vajon lesz-e talaj a lábuk alatt
„A döntés pillanata, hogy ugrunk vagy nem ugrunk, számomra izgalmas – mondja Gábor. – Az ember sok dolgot mérlegel, de közben ott az időtényező, ami ebben a játékban nagyon is megmutatkozik. Nem tudtam ezt nem leképezni a való életre. Hiszen sokszor, ha nem döntünk, méghozzá gyorsan, akkor helyettünk döntenek, ami a dolgok legrosszabb kimenetele, még szerencsétlenebb, mint egy rossz döntés. Engem a játék és a sport – fiatalon komolyan sportoltam – ebben az értelemben megedzett, rászoktatott, hogy nem lehet hosszan teketóriázni, határozottan kell lépni, különben elmegy mellettünk az élet. Sokan azért maradnak rossz helyzetekben, mert nem mernek döntést hozni. Ücsörögnek a rosszban, csak azért, mert az legalább már megvan. Mindeközben azt látom magam körül, akár a játékban, akár az életben, hogy akik bátran lépnek, változtatnak az életükön, amikor eljön az ideje, azoknak egy idő után elkezd csillogni a szemük, újra élettel teli, boldog emberekké válnak. Harmóniát tükröznek, önazonosak, ettől pedig mások is szívesen kapcsolódnak hozzájuk, megtalálják őket az új lehetőségek. Ezt kicsiben megélni a stúdióban számomra izgalmas.”
Nem unja a munkáját
A műsorvezető hobbija az utazás, az idegen kultúrák felfedezése. „Szerencsés vagyok, mert a munkámnak köszönhetően rengeteget utazhattam – meséli. – Voltak helyek, ahová visszamentem, mert elsőre csak repteret, elsuhanó fákat és tévéstúdiókat láttam. Hivatásos sportolók, akiket az egész világ irigyel, hogy a legszebb helyeken játszanak, sokszor azt sem tudják, milyen valójában az Eiffel-torony vagy a Grand Canyon, mert bárhová mennek, csak a pályát látják, ahol játszanak, a medencét, amiben úsznak, és oda-vissza a repteret. Azért persze életem egy nyugalmasabb időszakában nekem is bőven lesz még hova utazni, rengeteg tervem van. De egyelőre élvezem a televíziós játékmesterkedést, ez számomra megunhatatlan hivatás. Ameddig él bennem játékosság, a kíváncsiság az emberek iránt, addig csinálni is fogom.”
A gyerekek már elköltöztek otthonról
Gábor több mint 30 éve él a feleségével harmonikus házasságban. Felnőtt gyerekeik már kirepültek otthonról, élik a saját életüket, így Ágotával ketten maradtak a családi fészekben. Ez eleinte furcsa volt a házaspár számára, de most már sokkal több figyelmet tudnak szentelni a kapcsolatuknak. Élnek is vele.
Fotó: Nagy Zoltán, RTL, Privát
