Kényes problémában szeretném kérni a véleményét. Kisfiam 3 éves, és 5 hónapja székletproblémával küszködik. Nyáron le szerettük volna szoktatni a pelenkáról, ezért engedtük, hogy az udvaron pelenka nélkül járkáljon. Nem is volt gond mindaddig, amíg egyszer kakilnia kellett. Ekkor nagyon megijedt, ugyanis egy picit összekenődött a lába. Azóta nem hajlandó normálisan kakálni, mikor érzi, hogy jön, próbálja visszatartani. Így húzza 3-4 napig, míg kúpot vagy cseppet nem adok neki. Bilire vagy vécére semmiképp sem akar ráülni. Tehetetlennek érzem magam. A családorvos azt mondta, pszichés alapon van ez a viselkedés, és idővel kinövi, ezért szeretném kérni az ön véleményét – írta egy olvasónk.
Dr. Alpár Zsuzsa, gyermekpszichológus válasza
Érdekes megfigyelést tehettem hosszú szakmai pályafutásom során. Kezdő koromban a vizeletürítés szabályozása jelentett gondot, magyarán sok bepisilős kisfiú és kislány fordult meg a rendelésen. Manapság pedig a székletvisszatartás jelent gondot. Sajnos arra nincs elméletem, hogy mi okozta ezt a változást.
Azt azonban el tudom mondani, milyen gyermeki elmélet lehet a jelenség hátterében. Felnőttként nehéz elképzelni, hogy a gyerek a szilárd halmazállapotú székletet saját testrészének tekinti, és ijesztő a számára, ha azt látja, hogy kipottyan belőle ez a „testrész”. Ilyenkor teste egész voltát védve visszatartja a székletet. Azt a hibát követhetjük el, hogy a kiválasztás biológiáját kezdjük magyarázni a kisgyereknek, holott a legegyszerűbb magyarázat az, hogy „a kaki büdösségből van, azért húzzuk le, hogy ne legyen büdös”.
Az ilyen mondatot nem elég egyszer elmondani ahhoz, hogy hatékony legyen. Néha az is segít, ha a hozzátartozók székletét is ő húzhatja le. Ennél nagyobb fesztivált azonban nem kell tartani, mert ellenkező hatást érhetünk el: sajnálni kezdi az „értékes” tárgyat.
Külön csoportot jelentenek azok a gyerekek, akiknek nemrég testvérük született. Valamit kapiskálnak arról, miként bújhatott ki a baba anyukája pocakjából, de „elméletük” legalább annyira hamis, mint az imént említett. A gyerek ugyanis csak saját testképe alapján tájékozódik a testi működésekről. Emiatt akkor sem képes elképzelni a szülőcsatornát, ha mesélünk róla. Szerinte a has minden tartalma a végbélnyíláson távozik. S ez bizony ijesztő lehet, tehát visszaszorítja a kisbabának képzelt székletet.
Tudom, hogy felnőttként ez elképzelhetetlen, de vegyük tudomásul, hogy gyerekként úgyszintén elképzelhetetlen a valóságos történet. Ahogyan nem magyarázzuk az emésztés „biológiáját”, ugyanúgy azt sem javaslom, hogy a szülést értessük meg azért, hogy a székrekedést leküzdjük.
Fotó: pexels
