Nem csupán szoktatás kérdése, hogy a gyerek hajlandó-e külön ágyban és legfőképpen külön szobában aludni, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy anyával és apával térjen nyugovóra. Sokkal inkább a gyermek és a szülő közös érettsége kell hozzá, hogy megoldódjon ez a probléma, és végre mindenki ki-pihenten és elégedetten ébredjen. Amikor egy pár gyermeket vár, általában pontosan tudni vélik, hogyan szeretnék nevelni majd a kis jövevényt. Jó esetben abban is egyetértenek, hogy a baba a szülői hálóban – vagy éppen az ágyban – fog-e aludni, vagy a kezdetektől külön szobát kap. Aztán megszületik a csöppség, és sokaknál borulnak az előre felállított szabályok. „A külön alvás érzelmileg is elkülönülést jelent, és erre nem feltétlenül vagyunk felkészülve – kezdi Standovár Sára gyermekpszichológus. – Sokszor az anya vagy éppen mindkét szülő úgy érzi, akkor van biztonságban a csecsemő, ha a közelében van, és ehhez az kell, hogy egy szobában vagy akár egy ágyban töltsék az éjszakát. Másrészt az egyre többet emlegetett kötődő nevelésbe teljes mértékben belefér, hogy a gyerek a szülők ágyában alszik. Ugyanezt erősíti az igény szerinti szoptatás, hiszen az anya dolgát megkönnyíti, ha az éjjel síró babát azonnal meg tudja nyugtatni, mivel ott van karnyújtásnyira.” A szakértő szerint azonban jobb, ha a szülői ágyat meghagyják az anyának és az apának. Az első időszakban is jobb döntés, ha az anyuka megy át a gyerekszobába, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor a hálószobában külön bölcsőben vagy kiságyban alszik a kicsi.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
