Sztár

Édesapjára emlékezik Kálloy Molnár Péter: „Megjósolta, hogy színész leszek”

A színész édesapja filmrendező szeretett volna lenni, de erre nem volt lehetősége, így inkább Pétert terelgette a színészet irányába.

A cikk eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük a színészt, hogy mit csinál másképp, vagy éppen ugyanúgy, mint az édesapja az ő korában.

„Beteg lett a malac”

„A szüleim találkozása sorszerű volt, és egy szerelmi házassággal pecsételődött meg. Beteg lett édesanyámék malaca, és állatorvos apám gyógyította meg. Egymásba szerettek. Apám 42 évesen is szívdöglesztően jóképű férfi volt. A feleségemet én is munka közben ismertem meg. Épp Mr. Beant szinkronizáltam, és Ági volt a szinkronasszisztens. A megismerkedésünk rendkívül romantikus: a büfében almás rágóval kínáltam, azzal vettem le a lábáról.”

„Ő cimbalmozott, én gitároztam”

„Hatéves koromban megkérdezte, milyen hangszeren szeretnék tanulni. Ő cimbalmozott, méghozzá úgy, hogy autodidakta módon, egyszerűen elleste másoktól. Én a gitárt választottam. A fiamat a zene nem érdekli, viszont szenzációsan táncol! Öntörvényű gyerek, képtelenség terelgetni. A lányom még pici, így nem tudom, hogy mi fogja érdekelni.”

„A fiamat imádni fogják a nők!”

„Akárcsak a szüleimnek, nekem is két gyermekem született: Pistike és Szofi. Pistike nagyon jóképű srác lesz, olyan, mint amilyen apám volt. Szép vonásai vannak, és olyan szemöldöke, mintha csak rajzolták volna. Szerencsére formára a feleségem nyúlánk alakját örökölte.”

A társaság középpontja volt

„Apám hihetetlen nagystílű ember volt, mindig a társaság középpontja. Lebilincselő stílusú ember, kiváló társalgó, jó humorral és
vicces anekdotákkal. Hedonista módon élvezte az életet. Sokat dolgozott, de mulatni is tudott.”

„Nem az ő alkatát örököltem”

„Apámnak hosszúkás arca volt, anyám kerek arcú, mint én. A test-alkatom is inkább az anyámé. Apám sudár, anyukám mindössze 160 centi. Apám sötét, anyám világos szemű, akárcsak én.”

Filmrendezőnek készült

„Apám filmrendező szeretett volna lenni, de az apja beadta az állatorvosira, hogy előbb szerezzen „tisztességes” szakmát. Bár állatorvos lett, a film szeretete végigkísérte az életét. Egyszer kivitt bennünket a pusztára, hogy filmet készítsen a híres Petőfi-versből, A Puszta, télen címűből. Apám filmezett, és a bátyám és én segédkeztünk neki. Azt is ő „találta ki”, hogy színész legyek. Hatéves koromtól mondogatta, hogy belőlem egyszer színész lesz.”

Fotó: archív