„Szenteste reggelén beszéltünk telefonon. Jókedve volt, karácsony másnapján készült hozzánk vendégségbe. A hangjában nem fedeztem fel semmi szokatlant. Később kiderült, hogy december 24-én napközben egy nagyon feszült családi összejövetelen vett részt a volt férjénél, Klapkáéknál. Izgult az esemény miatt, és hogy megnyugodjon, előre bevett két szem nyugtatót.
A karácsonyi ebéd közben pezsgőt ivott, majd mire hazaért, úgy gondolom, a szervezetében felerősödött az alkohol és a gyógyszerek hatása.
Akkoriban a pajzsmirigyproblémájára is szedett pirulákat, s az este folyamán összekeverhette a tablettákat, altatóból véletlenül többet vehetett be. Ez vezethetett a tragédiához. Biztos vagyok benne, nem akart véget vetni az életének. Másnap hajnalban már csak az élettelen testét találta meg Klapka egyik alkalmazottja. Édesanyám 64 évesen ment el.”
Angéla két évvel ezelőtt az édesapját, Dobos Attilát is elveszítette. „Édesapa nyolcvanéves korában aludt el örökre. Bár élete utolsó időszakában állandó ápolásra szorult, összességében boldog és sikeres életet élt. Amikor meghallom a rádióban az örökzöld slágereit (Isten véled, édes Piroskám; Se veled, se nélküled; Minden ember boldog akar lenni; Annál az első, ügyetlen csóknál – csak hogy néhányat említsek), mindig mosolygok, és eszembe jut, milyen kivételes képességű zeneszerző volt.
Egy nagy szívfájdalmam van. Tudom, a szüleim a lelkük mélyén mindig szerették és tisztelték egymást, de valahogy idős korukban már nem adatott meg nekik a közös boldogság. Kisebb-nagyobb kísérletek voltak, hogy ez a fiatalkori szerelem ismét lángra kapjon, de a sors máshogy akarta. Talán odafent most újra átölelik egymást, és közösen éneklik az egyik legszebb slágerüket, a Nyári záport. Hiszem, hogy így van.”
Fotó: archív
