Miután kényelembe helyezzük magunkat a szentendrei családi ház hangulatos nappalijában, Sára és a kishúga, a hat és fél éves Mikolt élvezetes élménybeszámolót tart az aznapi iskolai halloweenbuliról. Közben lapozgatni kezdem Sára „születős könyvét”, amelyet az édesanya készített a kislánya életének első száz, kórházban töltött napjáról. Fotókkal dokumentálva a baba fejlődését.
„A várandósságom hat és fél hónapig problémamentesen zajlott, mígnem egyszer csak magas lett a vérnyomásom – meséli Edit. – Olyannyira megemelkedett, hogy a karácsonyi vidéki családi látogatásunk az egyik fővárosi klinika ügyeletén ért véget, ahol terhességi toxémiát állapítottak meg, és ezért ott tartottak.”
Mivel az intézmény éppen felújítás alatt állt, és nem volt szabad inkubátoruk, a három lehetséges opció közül Editék a legközelebbi klinikát választották.
A tatabányai kórházban az orvosok addig vártak a szülés megindításával, ameddig csak tudtak, majd január 1-én megszületett Editék első kislánya. Sára a 26. héten, 630 grammal és 32 centiméterrel jött a világra.
Bármikor bármi megtörténhet
Edit még most is nehéz szívvel gondol vissza a reményekkel és kételyekkel teli kórházi időszakra.
„Alapvetően optimista vagyok, úgyhogy az első perctől próbáltam ilyen módon hozzáállni az egészhez, de még így is rettenetesen nehéz volt, mert nem tudtuk, mire számíthatunk – magyarázza. – Egy koraszülött osztályon bármikor bármi megtörténhet, sosem tudhatja az ember, hogy mi vár rá, és óráról órára változhat a helyzet. Ott minden egyes nap ajándék.
Az örömteli pillanatok mellett nálunk is előfordultak nagy visszaesések, olyan hullámvölgyet is megéltünk, amelyből azt hittem, nem fogunk tudni kijönni.
Egy ilyen küzdelmes helyzet addig soha nem tapasztalt ambivalens érzéseket hoz a felszínre. A párommal egyik pillanatban a világ legboldogabb embereinek éreztük magunkat, míg a következőben minden reményünk egy csapásra szertefoszlott. Tele voltam aggodalommal: ha a baba életben marad, vajon mennyire lesz életképes? Dániellel megegyeztünk abban, ha ne adj’ isten, úgy alakul a sorsunk, hogy Sáránál maradandó egészségi károsodást okoz a koraszülöttség, akkor nekünk az egy nagybetűs Feladat lesz, és meg fogjuk találni a módját, hogy mindannyian jól jöjjünk ki ebből a helyzetből. A párom nagyon támogató volt, és ez elmondhatatlanul sokat jelentett.”
Megkönnyebbülés 107 nap után
A „kórházas” időszakban a szülők Tatabányán laktak, az édesapa onnan járt dolgozni Budaörsre, míg Edit reggeltől estig a kórházban tartózkodott.
„Nagy dolog volt, amikor Sárát tizenöt nap után először vették ki az inkubátorból, és tették a mellkasomra, és az is, amikor megkapta az első ruhácskáját. Vagy amikor két és fél hónapos korában először megszoptattam” – sorolja a legkedvesebb emlékeit az édesanya.
Február elején kezdődő agyvérzéses állapotot diagnosztizáltak a babánál, így később, amikor már készen állt egy célirányos vizsgálatra, átvitték őt a budapesti Margit Kórház fejlődésneurológiai részlegére.
„Hál’ istennek, az ottani vizsgálatok nagyon pozitív eredménnyel zárultak: amikor a doktornő azt mondta, „Anyuka, bármilyen meglepő, ezzel a kislánnyal itt semmi teendő nincs”, 107 nap után semmihez sem hasonlítható megkönnyebbülést éreztünk. A félelmeinket egyébként sem mertük szabadjára engedni, nehogy az érzelmeink túlságosan magukkal ragadjanak minket. A párommal végig rendkívül fegyelmezetten kezeltük az egész helyzetet. Mi több, ahogy a kórház öltözőjében sokszor, a későbbi időszakban is igyekeztem támogatni a sorstársakat.”
Úszik, biciklizik, gitározik, balettozik
Edit és Dániel igyekeztek megadni a lányuknak mindent, ami a fejlődését szolgálta, a koraszülött utógondozástól kezdve a különböző fejlesztésekig.
„Csodálatos volt látni azt, ahogy Sára évről évre nő, fejlődik, ügyesedik” – meséli Edit, aki időközben kétgyermekes anyukaként új szakmát tanult. Míg korábban a szállodaiparban dolgozott informatikusként, jelenleg szabadúszó webdesignerként tevékenykedik. Azt is hozzáteszi, Sára gyengénlátó, ez a probléma maradt vissza nála a koraszülöttségéből. A mai napig hetente kétszer látásfejlesztésre jár.
Habár a gyengénlátása miatt SNI-státuszt kapott, normál általános iskolában tanul. Kifejezetten mozgékony kislány, aki a kedvünkért a nappali közepén cigánykerekezik – egy kézzel.
„Hatéves kora óta tanul gitározni, úszik, biciklizik, balettozik. Ugyanúgy játszik és ugyanúgy él, mint a kortársai – meséli Edit. – A derűs lényével és az egész „működésével” meghálálja azt, amit mi tudtunk adni neki. Az, hogy a koraszülött pici lányom ilyen életvidám, talpraesett, érdeklődő gyerekké cseperedett, minden nehézségért kárpótolt.”
Edit a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápol a Koraszülöttek Országos Egyesületével.
„Sokat jelentett az ő online elérhető információs felületük akkoriban, ezért örökké hálás leszek nekik. November 17-én, a koraszülöttek világnapján Sárával minden évben elmegyünk a tatabányai kórházba, ahol az ott dolgozók mindig nagy szeretettel fogadják őt. Élükön azzal a doktornővel, aki annak idején a születésekor ügyeletben volt, és aki ma már Sára keresztmamája. A világnap közeledtével az akkori emlékek még inkább felerősödnek, és szívből gondolok azokra a szülőkre, akiknek most jelent valóságot ez a kihívásokkal teli élethelyzet.
Sok erőt és kitartást kívánok nekik, hogy legyen erejük támogatni a babáikat ebben a rendkívül küzdelmes időszakban.”
A koraszülésben érintett családokat támogatják
„A Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) 2011-ben alakult, azóta formálódunk, fejlődünk – mondja Földvári-Nagy Zsuzsanna, az egyesület elnöke. – Valamikor mi is az inkubátorok mellett álltunk, és azért dolgozunk, hogy a koraszülésben érintett családoknak könnyebb legyen. A hiányainkból merítünk, vagyis szeretnénk mindazt megadni, amiben nekünk nem volt részünk. Szervezetünk szinte teljesen önkéntes alapon működik, az ország 16 megyéjében számlálunk önkénteseket.
Igyekszünk a lehető legtöbb módon segítséget nyújtani: felajánlásokkal segítjük a koraszülött osztályokat, edukálunk, érzékenyítünk, támogatunk és összefogunk, közösséget építünk. Szeretnénk, ha minél többen megértenék, átéreznék, milyen sok feladat, kihívás, küzdelem rejtőzik a szó mögött: koraszülés. Sokunk közös története ez – Magyarországon évi nyolcezer kisbabáé, minden tizedik családé.”
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Ambrus Marcsi
