Ne hagyjuk őket a hidegben!
Gyógy- és fűszernövényeink egész nyáron kényeztettek bennünket, segítették konyhaművészetünk kiteljesedését, valamint egészségünk megőrzését. Ősszel, ahogy a veteményesben, a gyógy- és fűszernövények esetében is résen kell lennünk, hogy a hideg hónapok alatt minél nagyobb biztonságban legyenek.
Az első és legfontosabb szabály, hogy amit csak lehet, vigyünk be a teleltető helyiségbe. Amikor az előrejelzések alapján már csak 5 fok körül alakul az éjszakai hőmérséklet, elérkezett számunkra a cselekvés ideje.
Begyűjtés
Szedjünk szárítani való zöld hajtásokat a mentákról, szárítsuk le őket csokorba kötve, lógatva. Ezekből télen is finom tea készíthető. Érdemes szedni még kakukkfüvet, szurokfüvet (oregánó), rozmaringot is, melyek kiszárítva, morzsolva, fűszerként felhasználhatóak a tél folyamán.
Arra ügyeljünk, ha a közelmúltban permeteztük a növényállományt, a szedéssel várjuk meg, míg lejár a szer élelmezésügyi várakozási ideje, mert ha előbb takarítjuk be, nem biztos, hogy ugyanannyi idő alatt távozik a szer a növényből, mintha az a tövön tovább él.
Metsszünk vagy ne metsszünk?
A metszés ezúttal is fogas kérdés: szeretnénk a fűszerkertünket, illetve a gyógynövényeinket is úgy otthagyni télre, hogy ha ránézünk, mutasson. Azonban ez nem mindig kivitelezhető, mert a növények összenőnek, egymásra borulnak, a fagyok beálltával elszáradnak.
Ha ősszel metsszük őket, akkor ugyan könnyű fazonírozni a kertet, ám a hó és az ónos eső alaposan átrendezheti a koncepciónkat. Éppen ezért tavaszra érdemes hagyni ezeket a munkákat. Ekkor már egyértelmű lesz, hogy mely ágak maradhatnak és melyek nem, mi tört össze, fagyott el, és mi nem.
- Hagyjuk tehát a levendulát, zsályát, kakukkfüvet is úgy, ahogy van.
- Amiket viszont bátran metszhetünk: a citromfű, a menta és az oregánó.

Bazsalikom teleltetése
A bazsalikom például egynyáriként tartható Magyarországon, tehát tavasszal magról vetjük, majd az első fagyok eljöttével kipusztul. Előtte azonban virágzik és magot érlel. Ezt megteszi a nyár folyamán is, de akkor általában kicsípjük a virágját, hogy bokrosodjon, és minél több levelet fejlesszen.
Ősszel szedjük le róla az érett magokat, hogy jövőre legyen mivel szaporítanunk. A legjobb, ha már barnulnak a magok, mert ekkorra biztosan beérettek. A zölden szedett, de utóérlelt mag is használható, de előfordulhat, hogy rosszabbul csírázik.
Magát a növényt se hagyjuk kint télre! Érdemes egy-két fejlettebb példányt kiásni és becserepezni, így a lakásban tovább nevelhető még egy ideig, és friss levéllel is ellát minket.
Ez is érdekelhet
Be a házba a fagyoskodókkal!
Gondoljunk a fagyérzékeny növényekre is. Hazánkban általánosságban a rozmaring és a babér nem télálló. Persze, vannak kivételek: például enyhe télen, védett helyen életben maradhatnak, de erre nincs garancia. Gyakran kiültetjük őket a nyári hónapokra a kertbe, jobban fejlődnek, egyenletesebb a víz- és tápanyagellátásuk is, tehát megéri.
Ősszel azonban a fagyok előtt ki kell ásni a töveket. Fontos, hogy vágjuk vissza a lombjukat, mert ásás közben elvágjuk a gyökereiket is. A kisebb gyökértömeg pedig csak kisebb lombfelületet képes ellátni, így ez az eredményesség kulcsa. A levágott lomb hasznosítható fűszerként, így kárba biztosan nem vész.
Helyezzük el őket 5-8 fokos, hűvös, világos helyen, és a becserepezést követően bőven öntözzük meg, majd a későbbiekben igen mérsékelt öntözés mellett tartsuk őket tavaszig, amikor újra kiültethetjük őket a kertbe.
Öntözzünk figyelmesen!
Ha balkonon tartjuk a növényeinket, cserépben, dézsában, esetleg ládában, annyit tehetünk értük, hogy védettebb helyre húzzuk őket, közel a falhoz, ajtóhoz, esetleg egy beugróba. Ha nagyon óvni szeretnénk a társaságot, bebugyolálhatjuk a cserepeket jutazsákba, így talán kevésbé fagynak át.
Fontos, hogy a cserepes növényeket a tél folyamán enyhe napokon öntözni kell, mert kiszáradhatnak.
Fotó: Ambrus Marcsi