Hiszek a csillagokban. Kezdetben azért mentem el asztrológushoz, mert körülöttem már mindenki ismerte az aszcendensét, csak én nem. A következő alkalommal arra voltam kíváncsi, hogy az a sok erő, ami bennem van, csak átmeneti, vagy végig fogja kísérni az életemet. Majd a jövővel kapcsolatos kíváncsiság miatt faggattam a bolygókat.
Akkor ismered a horoszkópodat, és tudod, hogy amikor megszülettél, a csillagok között karmikus kereszt jött létre. Ez embert próbáló csillagállás. Ilyenkor le kell mondani valamiről, és nem következik be tragédia. Mert sikerül a kereszt útján járni.
Ha jól belegondolok, én a gyermekvállalásról mondtam le.
Pontosan ezt mutatják a csillagok is.
Önként mondtam le az anyaságról. Szabad akaratomból döntöttem úgy, hogy nem szülök. Valószínűleg olyan anya lettem volna, aki annyira félti a gyermekét, hogy egy idő után nyomasztó lesz a csemetéje számára. Mindig volt bennem olyan érzés, hogy ha nekem gyermekem lenne, és azzal bármi rossz dolog történne, akkor vége lenne az életemnek. Tudat alatt féltem ettől, és azt is éreztem, ha ez netán bekövetkezne, akkor utána csak vegetálni lennék képes.
Ez is érdekelhet: Különleges látnoki képességgel bír Balázs Klári: „A mai napig nem találok erre magyarázatot”
A horoszkópod szerint valóban ilyen anya lettél volna. De a képlet arról is árulkodik, ha mégis vállaltad volna a gyereket, a sors elveszi tőled, és utána valóban nem lettél volna az, aki ma is vagy.
Sok fórumon a szememre hányták, hogy önző vagyok, amiért nem szültem.
Ez fáj neked?
Már nem, és ebben is segítségemre volt az asztrológia, mert megértette velem az életemet, és megmutatta, hogy mi a sorsfeladatom: segíteni másokon. Amit úgy tettem, hogy sorra ápoltam a beteg szeretteimet.
Ha ezotériáról van szó, mely téma áll hozzád közel?
Elsőként említhetném a pozitív gondolkodást, ami nélkül nem lehet élni. Voltak mélyrepüléseink Gyurival, amelyből a pozitív gondolkodás mentett meg bennünket. Például amikor évekkel ezelőtt kórházba került, akkor nem csak 21 napon keresztül reggeltől estig az ágya mellett ültem. Hanem a gyógyulására koncentráltam, és arra, hogy még sok dolog van a világban, amelyet együtt kell majd megélnünk.
Hiszel az angyalokban?
Igen, biztosan van mindenkinek védőangyala. Volt egy nagyon csúnya balesetünk, és ha nincs védőangyalunk, biztosan egyikünk sem élne már. Autóúton igyekeztünk egy fellépésünkre, amikor Gyuri elkezdett előzni két, szorosan egymás mögött jövő kamiont. Ám hirtelen jött egy kanyar, és váratlanul felbukkant szemben egy teherautó. Gyuri elrántotta a kormányt és az út melletti napraforgó táblába repültünk úgy, hogy 20 centiméterre volt tőlünk egy nagy betonoszlop.
A teherautó mögött egy mentőautó jött, amiből kiugrott az ápoló és az orvos, majd odarohantak hozzánk. Azon kívül, hogy én sokkot kaptam, más baj nem történt. Egészen biztos, hogy mindkettőnk védőangyala velünk volt, és ő is fogta a kormányt, mert hajunk szála sem görbült meg. Gyuri azóta nem vezet gépkocsit…
Volt már déja vu élményed?
Igen, emberekkel és helyzetekkel egyaránt. Az ismerősség érzése járta át minden porcikámat, amikor Gyurival először találkoztam. Éreztem, hogy én ezt az embert kívülről és belülről egyaránt ismerem, és hogy közöm lesz hozzá. A másik személy, aki iránt az ismerősség érezése felmerült, az apukám volt. Tudtam, hogy nem a mostani életünkben találkoztunk először. Már gyerekként ezt megtapasztaltam, csak akkor még nem tudtam megfogalmazni, hogy mit érzek. Amikor felnőtt lettem rájöttem, hogy nem gyermeki, hanem inkább testvéri szeretet érzek iránta. Úgy hiszem, ő talán korábbi életben a testvérem lehetett.
Mit gondolsz a talizmánok erejéről?
Nekem is van három talizmánom, amelyeket mindig magamnál hordok. Indiából kaptam egy kicsi, lefóliázott lapocskát, amelyen a nap fotója látható. Ez a kép nagy erőt kölcsönöz, jókedvem lesz, ha ránézek. Aztán van egy ici-pici porcelán malacom, amiről úgy gondolom, hogy szerencsét hoz. Velem van az anyukám kabalája is, egy ezüstből készül picike Szűz Mária szobor, karján a kis Jézussal. Ennek védelmező erőt tulajdonítok. Ez a három kabala mindig a táskámban van.
Életed során átéltél misztikusnak nevezhető helyzetet?
Az anyukám halála előtt három nappal dolgoztam a mosókonyhában, amikor hirtelen úgy éreztem, mintha elment volna valaki mellettem. Másnap szintén ugyanez történt, csak most mintha valaki megérintette volna az arcomat. Annyira meglepődtem, hogy kinéztem a folyosóra, és elkiáltottam magam: van itt valaki? Másnap a mamával még jókat nevettünk, beszélgettünk és vasárnap reggel már nem ébredt fel. Ezt követően felhívott egy olyan ezotériával foglalkozó, látó asszony, aki néhány nappal korábban nálunk járt. Elmeséltem neki, hogy a mama meghalt. Erre azt felelte, hogy ő ezt tudta, mert amikor nálunk volt, látta, hogy nagy az otthonomban a jövés-menés. Vagyis a
túlvilágról már jöttek a segítő lelkek a mamáért, hogy magukkal vigyék. Ekkor értettem meg, hogy ezek a láthatatlan szellemeket sürgölődtek körülöttem.
Hiszel a reinkarnációban?
Igen, Moszkvában találkoztam egy olyan műsorszervezővel, aki látnok is volt. Ő azt állította, hogy én az előző életemben férfi voltam, és most is egy férfi lelke lakozik bennem. Idővel be kellett látnom, hogy ebben lehet valami, mert erős nő vagyok, öt évben egyszer sírom el magam, és a műszaki dolgokhoz is nagyon értek. Érdekelnek a technikai újdonságok, az iPodot is tökéletesen tudom kezelni. A Gyurival való kapcsolatomban én vagyok az, aki két lábbal állok a földön, míg ő inkább álmodozóbb.
Fotó: TV2
