Miért is várnánk el tőlük, hogy a „játékos” létből gyorsan megszokja a „munka” világát? Persze már a szeptember 1-je óta eltelt néhány hét alatt is kezdenek hozzászokni az új rendhez, a kötött órarendhez, a tanórákhoz és a kötelezettségekhez. A szülők és nagyszülők viszont gyakran még mindig aggódnak: vajon elég-e a tízórai, rendben van-e a füzet, felkészült-e a gyerek minden órára? Ez az izgalom természetes, de sokszor feszültséget szül a családon belül is.
Beszélgessünk velük
Gyakran hallani, hogy az elsős gyerek valahogy „nem olyan” mint régen. Feszülten érkezik haza, csendben játszik. A szülő ezt könnyen félreértheti, aggódni kezd: talán problémával küzd? Nyilván mindenki a legjobbat akarja a gyermekének, azonban a túlzott stressz- visszafelé is hathat, ha a felnőtt minden apróságot eltúloz. A gyerek megérezheti ezt, ami tovább növeli a feszültségét. Egyes családoknál például a „kész van-e a házi feladat” elvárása szülhet vitát, míg máshol a gyerek önállóságának kialakítása okozhat nézeteltérést. Akár a felnőttek között is. A legfontosabb ezekben az esetekben is, hogy beszélgessünk velük, és legyünk türelmesek.
Sokat számítanak az apró gesztusok
Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell „okosabbnak” lenni! Ha a gyerek feszült, vegyük észre, nyugodtan érdeklődjünk, de ne erőszakosan, hagyjuk, hogy ő a saját tempójában mesélje el a napját. A közös vacsora, a reggeli séta az iskola felé – ha lehet, nem rohanva – a legfontosabbra ad lehetőséget, hogy beszélgessünk, hogy hallgassuk meg egymást. A közösen töltött idő nemcsak oldja a feszültséget, hanem abban is segít, hogy a család együtt alkalmazkodjon az új hétköznapokhoz.
És fogadjuk azt is el, hogy az iskolakezdés nem csak a gyerekeknek kihívás: a szülőknek és nagyszülőknek is egy tanulási folyamat, amelyben mindenki fejlődhet, és közelebb kerülhet egymáshoz.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Ez is érdekelhet
Fotó: archív
