Andreát kis kora óta érdekli a színház világa. Bár szüleiben eleinte ott volt a féltés, ma már büszkék arra, hogy lányuk ezt az utat választotta. A kemény munka és az elszántság meghozta gyümölcsét: az Árva című, Oscar-díjra jelölt filmben főszerepet játszik.
„Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy megkaptam a szerepet. Alig vártam, hogy a kezemben tartsam a forgatókönyvet, azonnal nekiláttam az olvasásnak. Ilyenkor az ember fantáziája beindul: ahogy egy könyv olvasása közben is megelevenednek a képek. Amikor elkezdtük a próbákat, és a jelenetekbe belehelyezkedtem, éreztem a súlyát és a fájdalmát annak, amit a nők az ötvenes években átéltek. Nagyon sokszor nyomasztó volt szembesülni mindezzel, és átélni azt a terhet, amit ezek az asszonyok viseltek” – meséli Andrea.
Korán vált önállóvá
Balmazújvárosban nőtt fel, szívesen emlékszik vissza felhőtlen gyerekkorára.
„Rengeteget görkoriztunk, és sok időt töltöttünk a szabadban a barátaimmal. A színészet már kislányként érdekelt, a szüleimmel sokat jártunk színházba, és már akkor csodálattal figyeltem a színészeket. Korán önállóvá váltam: az általános iskola után Debrecenbe költöztem, majd érettségi után Budapestre. Nagy váltás volt a fővárosban élni.
A Blaha Lujza téren töltöttem a legtöbb időmet, imádtam hajnalban az utcákat róni, varázslatosnak éltem meg, hogy ott lehetek.
A környéken volt egy éjjel-nappali hamburgerező, rengeteget jártunk oda, az volt számomra a világ legjobb hamburgere. Még anyukámékat is elvittem oda” – meséli a színésznő, akinek szülei civil foglalkozásúak, távol állt tőlük a színház és a szereplés.
„Édesanyám gyógyszerész, édesapám pedig mikrobiológus. Nem láttak bele ebbe a világba, ezért volt bennük egy természetes féltés. Látták, mennyire eltökélten szeretném a színészetet, ezért teljes mértékben támogattak. Az, hogy a Színművészeti Egyetemre jártam, nyugalommal töltötte el őket, hogy legalább szerzek egy diplomát. Most már büszkék rám, havonta jönnek fel az előadásaimat megnézni, aminek nagyon örülök. A barátaim mellett ők a legnagyobb kritikusaim, persze jó értelemben véve.
Mindig elmondják, milyennek látják a játékomat, számomra fontos a véleményük.”
A magánéletben visszahúzódó
Féltették a szülei Waskovics Andreát Az árva című film főszereplőjét: „Tudd hordani a keresztedet, és higgy!”
Andrea gyerekként félénk volt, de azt mondja, azért, mert valaki a magánéletben visszahúzódó vagy csendesebb, nem jelenti azt, hogy ne lehetne színpadi ember.
„A privát mindennapok és a színpad különválasztható, a kettő nem így vagy ettől függ össze. Engem ez egyáltalán nem befolyásolt vagy korlátozott abban, hogy színész legyek. A pályám során nagyon sok csodálatos tanácsot és mondatot kaptam, amiket mélyen elraktároztam magamban, és vannak szituációk, amikor eszembe jutnak. Például Csehov egyik üzenete nagyon fontos számomra: »Tudd hordani a keresztedet, és higgy!« Én eszerint élem az életem” – mondja Andrea, aki szereti, hogy változatos a munkája, hogy filmekben és a színházban is játszhat.
Nem költözne külföldre
A színházi próbák, utazások és mindennapi teendők mellett is keresi az egyensúlyt.
„Nehéz, de mindig emlékeztetem magam, hogy éljem meg a pillanatokat. Annyi minden történik: Velencéből éppen hazaértünk, már kezdődött a színházi évad, a próbák. Néha kell egy kis levegővétel, hogy tényleg átérezzem, ahol vagyok, és ne a következő feladaton járjon az eszem. Ebben igyekszem tudatos lenni, emellett jógázom, légzéstechnikákat gyakorolok és tornázom is.
Ha nincs próba, akkor a párommal vagy a szüleimmel töltöm az időt, ami feltölt, és visszabillent a helyemre.
A görkorcsolyázás még mindig az egyik szenvedélyem, imádok a Duna-parton száguldani, s közben hallgatni a kedvenc zenéimet” – mondja a színésznő, aki bár vágyik külföldre, nem tudja elképzelni, hogy ott építsen karriert.
„Van helyem a színházban, de mindig kíváncsi voltam, mi van azon túl. Amikor eljutottam a Velencei Filmfesztiválra, kinyílt számomra a világ: láttam, hogyan élnek, dolgoznak külföldön. Szeretném a világlátásomat tágítani, ugyanakkor a nemzetközi karrier önmagában nem vonz. Inkább az emberek érdekelnek, akikkel szívesen alkotnék.
Úgy érzem, az igazi otthonom, a valódi közegem itt van.
Nem hiszem, hogy hosszabb távon külföldön tudnék élni vagy dolgozni.”
Hidakat épít a színházban
Az elmúlt hetekben premierre készült. „Nemrégiben mutattuk be az Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében készült Letargia című előadást. A darab a Z generációról szól. Ők már telefonnal a kezükben nőttek fel, olyan nyelvet beszélnek, amit mi sokszor nem értünk. Ez az előadás segít jobban megérteni őket, és megmutatja, hogy nem szakadék választ el minket, hanem inkább hidak, amelyeket meg kell építeni.”
Fotó: Szilágyi Lenke, archív
