Divatszakma lett a pszichológia. Napjainkban nagyon sokan tanulják az egyetemeken, de Gaál Viktor akkor kezdett elmélyedni benne, amikor még nem volt ennyire népszerű foglalkozás.
„18 éves korom óta érdekel az emberi lélek működése és a regényírás. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy izgalmas karakterek szerepeljenek a könyveimben, muszáj megismernem az emberi pszichét” – meséli Viktor, aki az ELTE-n diplomázott pszichológia szakon, és időközben sikeres író is lett. Jelenleg a kilencedik regényén dolgozik, ami nem meglepő módon, egy reality tévéműsor kulisszatitkaiba kalauzolja el az olvasókat.
A közös fejlődés a cél
A könyvbarátok körében a regényíró már korábban is népszerű volt, de az országos ismertséget a TV2-n látható párkereső reality hozta meg számára. A Házasság első látásra legújabb évada is nagy siker. A szakember szemével pedig igazi kihívás.
„Számomra jó lehetőség élőben vizsgálni a párkeresés bonyolult folyamatát. A realitykísérlet lényegét egyébként sokan félreértik, nem az a cél, hogy a párok tűzön-vízen át együtt maradjanak, hanem az, hogy dolgozzanak a kapcsolatukon, és közösen fejlődjenek. Az idei évadban Rebeka és Zsolt számomra a legérdekesebb páros, a tévénézők izgalmas pszichológiai utazásnak lehetnek tanúi.”
A realityben szereplő szakemberek kicsit olyanok lettek, mint a Kincsvadászok műtárgykereskedői, vagyis ők is híressé váltak a párkereső műsor által. Ma már Viktor sem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítanák meg az emberek.
„Alapvetően zárkózott vagyok, nem vágyom feltűnésre, de összességében mégis jól kezelem az ismertséget. Csupa kedves és hálás ember szokott tőlem közös szelfit vagy autogramot kérni. Többnyire azt mondják, hogy a tévében látott párok által a saját párkapcsolati nehézségeikre, kudarcaikra is sikerül választ kapniuk. Végül is ez a munkám, a gyógyító szakma lényege: segíteni másokon.”
Öt évig élt Londonban
Ez a páros a kedvence Gaál Viktornak, a Házasság első látásra pszichológusának: együtt maradnak?
Viktor kiegyensúlyozottnak látszik, de neki is voltak útkeresős időszakai. Több évig élt külföldön.
„Fiatal koromban egy új-zélandi farmon dolgoztam, marhákat tereltem, birkákat nyírtam, és csupa olyan kétkezi munkát csináltam, amit egy vidéki farmer szokott. Nagyon szerettem ott élni, mert a sziget természeti adottságai fantasztikusak. Nekem akkoriban a hegymászás volt a hobbim. Szeretnék egyszer újra visszamenni Új-Zélandra, meglátjuk, hogy összejön-e ez az álom.”
Viktor öt évig az Egyesült Királyságban is élt. Anyanyelvi szinten beszél angolul, így fordítóként és pszichológusként is könnyen talált munkát Londonban. Néhány év után azonban elege lett a zord időjárásból.
„A honvágy és napsütés utáni vágy hozott haza. Meguntam, hogy gyakran esik az eső, és még nyáron is sokszor bőrkabátot kell felvenni. A számomra kellemetlen időjárást leszámítva a brit főváros pezsgését nagyon szeretem, mivel egyfajta olvasztótégely, minden kultúra és népcsoport egyszerre van jelen.”
Ezeket olvastad már?
Különleges hobbikat űz
Viktor családos ember, egy tízéves gyermek édesapja. A könyvírás mellett nem mindennapi hobbijai vannak: drónrepülőket épít és íjászkodik is.
„Foglalkoztatott a magyarság eredete és a hagyományőrzés, ezért kezdtem el íjászatot tanulni. Szerintem ez egy szép sportág, és a természetben végezhető, ami szintén nagy előnye.”
Élményekre és utazásokra szeret költeni, de nem vágyik luxusdolgokra.
„Földhözragadt ember vagyok. Számomra két dolog nagyon fontos: legyünk szeretetben és éljünk biztonságban.”
De vajon hogyan látja önmagát öt-tíz év múlva?
„Nos, jelenleg egy nemzetközi cég számára mesterséges intelligenciát fejlesztek. Ennek fényében pedig úgy látom, hogy az AI mindent felül fog írni, így nem is lehet megmondani, hogy mi lesz velem és az emberiséggel egy évtized múlva. Annyit biztosan tudok, hogy rugalmasan, nyitottan kell hozzáállni a változásokhoz, mert látható, hogy az elkerülhetetlen.”
A szakember azt mondja, a nyugdíjasoknak sincs félnivalójuk a jövőtől.
„Úgy vélem, hogy az idősebb generáció is megtalálja majd a számára kedvező dolgokat a mesterséges intelligenciában. Például az időskori magány enyhíthető lesz, hiszen mobiltelefonja már mindenkinek van, és a mesterséges intelligenciát helyesen használva nem érzik majd magukat egyedül. Az alkalmazást kezelve választ fognak kapni a kérdéseikre, a mindennapi használat során is nagy segítségükre lesz, akár egészségügyi vonatkozásban is.
Annyit mondhatok, nem kell rettegni a jövőtől.
A mostani időszakot úgy írnám le, mint amikor az átlagember először a kezébe vette a számológépet az 1930-as években. A múlt században ez a szerkezet forradalmi újdonságnak számított, kezdetben sokan féltek tőle, de kiderült, hogy a használta megkönnyítette az emberek életét. A számológépek felett elmúlt az idő, most a mesterséges intelligenciát kell a magunkévá tennünk.”
Fotó: Tv2, archív
