Volt idő, amikor a Magyar Televízió bemondói családtagoknak számítottak. A képernyőn mosolygó arcok, akik délután és este beköszöntek, biztonságot és eleganciát sugároztak. Köztük volt Lénárd Judit, a szőke, kifinomult „úrinő”, aki a hatvanas években a tévé egyik legnagyobb sztárja lett. Ma már kevesen emlékeznek rá, pedig ő volt a legendás Delta című tudományos magazin első műsorvezetője, és gyerekeknek is mesélt esténként.
A színpadon kezdte, a képernyőn lett ikon
1928-ban született Kolozsváron, és már fiatalon a színpad vonzotta. 1950-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, majd Debrecenben, Győrben és Budapesten játszott klasszikus darabokban – Bánk bán, Szentivánéji álom, Tamás bátya kunyhója. Gyönyörűen beszélt, elegáns volt, és hamar felfigyeltek rá irodalmi esteken, koncerteken mint konferansziéra. Innen vezetett az út a televízióhoz: 1960-ban bekerült a nagy bemondókvartettbe Tamási Eszter, Takács Marika és Varga József mellé.
1964-ben rábízták az induló Delta műsor vezetését, később az Kapcsoljuk irodalmi sorozatot és az ismeretterjesztő Képzőbűvészetet, ahol Rodolfóval beszélgetett. A nézők rajongtak érte: halk szavú, csendes lénye, kifinomult stílusa és mosolya minden otthonba eleganciát vitt.
Ez is érdekelhet
A magánélet árnyai
A siker mögött azonban nehézségek húzódtak. Házassága tönkrement, egyedül nevelte kislányát, Katát. Bár a képernyőn mindig mosolygott, belül vágyott vissza a színházba, ahol érezhette a közönség rezdüléseit. De a direktorok nem engedték: túl ismert volt, „zavart okozna a nézőkben, ha feltűnne a színpadon egy bemondó” – mondták.
A gyilkos kór és a titok
A hatvanas évek végén súlyos betegség támadta meg: mellrák, majd áttétek nehezítették az életét. Erről senki nem tudott, csak a családja és a 16 éves lánya. Judit rettegett a hosszú szenvedéstől, látta, hogyan sorvad el egy sorstársa az onkológián, és nem akarta, hogy a lánya végignézze a haláltusáját.
1970. június 2-án, 42 évesen önkezével vetett véget életének. A hivatalos közlemény csak annyit mondott: „tragikus körülmények között elhunyt”. Az ország döbbenten hallgatta a hírt, de az igazságot évtizedekig titkolták.
Miért emlékezünk rá ma is?
Mert Lénárd Judit nemcsak bemondó volt, hanem stílusikon. Kosztümben járt, komolyzenét hallgatott, imádta Bachot, és a jelenlétében senki sem mert csúnyán beszélni a stúdióban.
„Úrinő volt, uradalom nélkül” – mondták róla.
Halála feldolgozhatatlan veszteség volt a lánya számára, aki később szülésznő lett, majd tragikusan korán hunyt el. Az unoka, B. Török Fruzsina színdarabot írt Ratkó lányok címmel, hogy megértse a család történetét.
Lénárd Judit sírja ma is ott van a Farkasréti temetőben. Eleganciája, mosolya és emberi tartása örökre nyomot hagyott a magyar televíziózás történetében.
Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
