Kevesen indultak olyan mélyről, és jutottak olyan magasra, mint Soós Imre – és talán még kevesebben zuhantak vissza olyan fájdalmasan, írta az ujsagmuzeum.hu.
Paraszti sorból a rivaldafényig
1930-ban, Balmazújvárosban született, egy nyolcgyerekes, szegénységet mindennap megélő parasztcsaládban. Apja zsellérként dolgozott, a kis Imre pedig hétévesen már napszámosként kereste a kenyerét. A filmvászon ekkor még elérhetetlen álomnak tűnt.
A sors fordulópontja egy újsághirdetés volt, amely paraszti származású fiatalokat keresett a Színművészeti Főiskolára. A legenda szerint a felvételire is mezítláb ment, mert feltörte lábát a csizma, és ekkor szavalta el Petőfi Szülőföldem című versét – úgy, ahogyan azóta sem hallotta senki. A bizottság azonnal megérezte: csiszolatlan gyémánt áll előttük.
A rendszer kirakatembere lett
A Rákosi-rendszer hamar felismerte a benne rejlő lehetőséget: a dolgozó nép fiából kirakatot lehet építeni. A pártlapok éveken át példaként mutatták, ő pedig sorra kapta az interjúkat, amelyekben háláját hangoztatta. Propaganda sztárt csináltak belőle, és országos hírnévre tett szert – de eközben olyan lelki terheket kapott a vállára, amelyek alatt csendben roppant össze.
Húszévesen eljátszotta Lúdas Matyit, ami egyik napról a másikra közismertté tette. Sikerei után jött a Körhinta, amely már külföldön is feltűnést keltett: csakhogy Cannes-ba nem engedték ki, amit mély sérelemként hordozott. A szakma egy része tisztelte, más része irigyelte, sőt volt, aki azt mondta: „nem a tehetség, hanem a párt emelte fel”.
A felszín alatt már repedezett minden
A kritika egyre jobban bántotta. Törőcsik Mari később úgy fogalmazott: Soós abba betegedett bele, hogy nem kapott elég mély, intellektuális szerepet, helyette mindig ugyanazt a „felemelt parasztfiút” kellett játszania. Eközben a magánélete széthullott: inni kezdett, gyógyszereket szedett, láncdohányos lett. A pártjelentések szerint „elhanyagolta kötelességeit, nem képzi magát ideológiailag, és nem végez mozgalmi munkát”.
Ezeket olvastad már?
1956: mindent elsöprő törés
1956 mindent elsöpört. Szerelme, Ferrari Violetta disszidált, az utcán ellenségként tekintettek rá, ő pedig egyre mélyebb depresszióba zuhant. Öngyilkossági kísérletei után a János kórházba került, ahol beleszeretett kezelőorvosába, Perjési Hedvigbe. Házasságuk heves és viharos volt: veszekedések, kibékülések, érzelmi szélsőségek jellemezték.
A máig tisztázatlan végzetes éjszaka
A végzetes este 1957. június 20-án jött el. Barátokkal ivott, köztük Müller Péterrel, majd érzelmi roham után távozott. Hedviget Müller kísérte haza, aki később úgy érezte: talán rosszul döntött, hogy magára hagyta. Másnap reggel a hír bejárta az országot: a házaspár közösen vetett véget életének. A hivatalos verzió szerint gázzal, zárt ajtó mögött.
Csakhogy azóta is létezik egy másik történet: egy búcsúlevél állítólag előkerült, amelyben Hedvig azt írja, „Anyu, ne bántsatok senkit, én vagyok a gyilkos.”. Akadtak, akik szerint Soós körmei között idegen bőr maradványait találták. A rejtélyt azóta sem sikerült feloldani.
Egy biztos: Soós Imre mindössze 27 éves volt, amikor eltávozott. A filmjei örökre velünk maradtak, de a sorsa ma is kérdéseket hagy maga után.
Fotó: PORT
