Van abban valami varázslatos, amikor az ünnepi asztal még csak készülődik: a konyha csendes zsongása, a sütőből kiszökő illatok, a fán már pihenő díszek csillanása. Közelről nézve minden falat történetet mesél. A bejgli sötét, mákos örvényei gyerekkori délutánokat idéznek, a töltött káposzta szaftjában a nagyi keze munkája köszön vissza. A halászlé paprikás buborékai úgy fodrozódnak, mintha külön kis tenger lenne az ünnepi levesestálban. Ezeket a részleteket figyelni jó – de felismerni őket igazán nagy kihívás.
Megvannak a klasszikus ételek?
Most kifejezetten nehéz feladatra hívunk: karácsonyi ételeket kell eltalálnod közeli, szinte „makró” képek alapján. Itt nem segít a tál formája, a terítő mintája, sőt még az ünnepi díszítés sem. Csak a textúra, a fény, a törésvonalak, a morzsák és a máz feszülése marad – a lényeg. A mákmorzsa sűrű tükre, a dióbél olajos csillanása, a kandírozott gyümölcs áttetsző, borostyánszínű kockái, a cukormáz finom repedése mind-mind árulkodnak, ha tudod, mit keresel.
Még nehezebb lesz a kvíz
Nem állunk meg a hazai konyhánál. Lesznek klasszikusok a nagyvilágból is, amelyek ugyanúgy az ünnep részei: karácsonyi pudding, sűrű, sötét, rumos illattal; német stollen, vastag porcukortakaróval, belsejében mazsolával és mandulával; osztrák hókifli, amelynek patkó alakú tésztája finoman porlik; amerikai töltött pulyka , finom szafttal.
És még néhány meglepetés, amely közelről nézve egészen más képet mutat, mint ahogy emlékezetünkben él. A magyar kedvencek sem maradnak el: bejgli, mézeskalács, töltött káposzta, halászlé: mindegyiknek van olyan jellegzetes részlete, amit a gyakorlott szem azonnal felismer. Vagy mégsem?
Ez is érdekelhet
Ez a menet nem lesz könnyű. Nem az ünnepi hangulatot, hanem az ételek „ujjlenyomatát” vizsgáljuk: a tészta pórusait, a szaft mélységét, a fűszerek finom pontozását, a kéreg feszességét. A profi háziasszonyok is izzadni fognak egy-egy közelképes részletnél, mert amint eltűnnek a kontextusjelek, sok fogódzó szertefoszlik.
Ami marad, az a tapasztalat és az figyelem: észrevenni, hogyan ül meg a porcukor, milyen a máz törése, hol „szakad” a tészta, és milyen árnyalatban csillog a gyümölcs. Néha egyetlen morzsa, egy csepp szirup dönt.
Jöhet még egy kvíz?
Indulhat végre a karácsonyi ételfelismerős kvíz?
Közben persze megjön az étvágy is, és talán a türelem a saját konyhánkban: mert az ünnep nem csak a kész fogásoknál kezdődik, hanem akkor is, amikor a részletekben meglátjuk a munkát, a gondoskodást, a családi szokásokat. Ebben a kvízben a „közel” lesz az új távol: ha a textúrák nyelvét érted, könnyebben beszélsz karácsonyiül.
Készen állsz rá, hogy egy cukormáz mikroréseiből megmondd, mi lapul alatta? Akkor hajrá – nézz közel, gondolkodj bátran, és engedd, hogy az ünnep ízei a képekből szólaljanak meg.
Fotók: gettyimages
