Emlékszel még milyen volt, amikor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vagy a körzeti könyvtár volt az a hely, ahol mindent meg lehetett találni? Könyveket, újságokat, kazettákat, CD-ket, sőt néha még a nagybetűs élményt is? A világ lassabb volt, a információ ritka volt, ezért értékesebbnek is tűnt.
Ha eszedbe jut az esti Híradó, a betárcsázós modem hangja, a videotéka büdös polcsora (miért volt ott mindig büdös?) és a kézzel írt levelek illata, nagy valószínűséggel olyan korszak tanúja vagy, amit a mai fiatalok már nem élnek át.
Miért hiányzik mindez?
Nem feltétlenül azért, mert régen minden jobb volt. Hanem mert a lassabb tempó, a ritka információ és a közös rituálék olyan keretet adtak, ami segített megélni a pillanatot. A ma világa rengeteg előnyt hozott, mégis érdemes néha tudatosan visszacsempészni a régiből valamit: egy kézzel írt levelet, egy albumot, egy telefonmentes koncertet, egy heti közös sorozat-estét.
1.) Heti sorozatnézés, közös rituálé
Egyszer egy héten, mindig ugyanabban az időben – leült a család, és együtt nézte a kedvenc sorozatot. A Szomszédok csütörtöki estéi kéthetene, a Linda újra- és újraadásai, később a kereskedelmi csatornák indulása után érkező reklámszünetek mind részei voltak ennek a rituálénak.
Ha lemaradtál, kimaradtál. Másnap az iskolában vagy a munkahelyen ment a kibeszélés, találgatás, mi lesz legközelebb. Az online filmek és sorozatok darálása ugyan kényelmes, de elvette azt a különös, gyomorszorító várakozást, amit egy hét szünet adott.
2.) Út a videotékába
A videotéka – a VHS és később a DVD aranykora. A polcok tele kazettákkal, a borítókon hollywoodi sztárok, a pultnál kisebb beszélgetések arról, mi legyen az esti program. Az „akció vagy romantika” vita, majd a hazafelé cipelés, hogy aztán ünnepélyesen betolja az ember a kazettát a videóba.
A streaming ma kényelmesebb, de a „kézbe veszem, hazaviszem, visszaviszem” körnek megvolt a maga izgalma.
3.) A vezetékes telefon csattanása és a „flip” lezárása
A fémes csattanás, amikor letetted a kagylót egyértelmű lezárása volt egy beszélgetésnek. Később a flipes, összecsukható mobiloknál az a határozott „klikk” tett pontot a beszélgetés végére. Ma egy érintés a kijelzőn, és kész, de az érzet – a gesztus súlya – hiányzik. Nem véletlen, hogy sokan még most is nosztalgiával gondolnak a régi telefonokra, amelyek közül nem egy vagyonokat is ér a gyűjtőknél.
4.) Élet mobil nélkül
Csengetni a barát ajtaján, és nem tudni, otthon van-e. Ha nincs, továbbmenni – ismerős? Nem volt azonnali elérhetőség, ami néha frusztráló, de sokszor felszabadító volt. A késés nem volt dráma, a „nem vagyok elérhető” pedig természetes állapot – a város, a nap ritmusa másképp folyt körülöttünk.
Ezeket olvastad már?
5.) Levelek és képeslapok
A kézzel írt levelek illata (mondjuk fizikaóra közben), a képeslapok bélyege, a kézírás, amit azonnal felismertél. Az, hogy az üzenet nem jött meg azonnal, értéket adott neki. A postás érkezése kisebb izgalom volt, az otthon tartott díszdobozban őrzött levelek pedig történeteket őriztek. Ma is gyönyörű dolog kézzel írni, csak kevesebben veszik a fáradságot.
6.) Az internet mint kaland
A betárcsázós modem műszaki hangja, a percdíjas kapcsolat, az internetkávézók, ahol időre fizettél, és minden kattintásnak súlya volt. Otthon a Matáv-szerű szolgáltatóknál bejelentkezni maga volt az ünnep, a chat-szobák és az első email-címek varázsa pedig megismételhetetlen. Ma folyamatosan online vagyunk, épp ezért ritkábban érezzük különlegesnek.
7.) Várakozás a fotókra
A tekercset leadni a fotólaborban vagy a drogériában, majd napokig, hetekig várni is egy olyan érzés, amit csak a negyven éven felüliek ismernek csak ma már. Aztán jött az első közös nézegetés otthon, az elrontott, bemozdult képeken nevetni, a jól sikerülteket albumba tenni. A digitális fotó kényelmes és bámulatos, de az a pillanat, amikor először látod meg a nyaralás képeit papíron, pótolhatatlan. Ma kevesebben nyomtatnak, pedig az album örök.
8.) Rádiós kazettázás
Remegő ujj a REC gombon, várni, hogy végre lemenjen a kedvenc szám a Danubiuson, a Petőfin vagy a Juventuson. A felvétel persze néha a bemondó hangjával végződött, a szöveget pedig félig fonetikusan írtuk le. De az érzés – hogy „ez az én saját mixtape-em” – felejthetetlen volt. A walkmanhez csatlakozó habszivacsos fülpárna, a zsebből kikandikáló kazetta – emlékszel?
9.) Kimaradni a hírekből
Este a Híradó és kész, ha nem láttad, másnap újság, vagy semmi. A világ határai közelebb voltak, és sokszor békésebbnek tűnt minden. Ma percenként csipognak az értesítések, és nehéz távolságot tartani. A „nem tudok róla, mert nem volt dolgom vele” állapotnak megvolt a maga védőrétege.
10.) Koncert mobilok nélkül
A zenekar játszik, a tömeg együtt énekel, és nem világítanak a kijelzők. Az élményt nem rögzítettük, nem posztoltuk – inkább megéltük. Nincs idegeskedés, hogy valaki felvett-e, nincs azonnali összevetés, ki hogyan táncolt. A pillanat a jelené volt, és csak a résztvevőké. De ugyanez igaz a nyaralásokra is, sőt, ma már sokan akkor is előveszik a telefonjukat fotózni, ha leülnek egy cukrászdába kávézni meg sütizni, hogy megörökítsék a „pillanatot”.
11.) Sztárok és magazinok
Ha tudni akartál valamit a kedvenc énekesedről vagy színészedről, vártad a tévés interjút, vagy megvetted a Bravo, a Popcorn, az IM (Ifjúsági Magazin) új számát. A poszter a falon státusz volt, a cikkek ritkán jöttek, ezért többet jelentettek. Ma elég felmenni az Instagramra, és máris tudod, a kedvenced mit evett reggelire, de a várakozás varázsa eltűnt.
Fotó: AI- generált kép
