A népszerű tévés szentendrei otthona maga a békés, nyugodt oázis. Évi és férje, Laci már húsz éve élnek ebben a patakparti házban. A hosszú évek során a tárgyak, az emlékek felhalmozódtak, a bemondónő pedig úgy döntött, egy-két dologtól szívesen megválna.
„A házunk tele van nehéz, nagypolgári bútorokkal, azokkal mégsem akartam beállítani a műtárgykereskedők elé a tévéstúdióba, ezért nagymamám korábbi ezüstgyűjteményéből választottam ki néhány apróbb darabot. A Kincsvadászok műtárgyszakértője, Megyesi Balázs rögtön be is vizsgálta a tárgyakat, amikről kiderült, hogy nem is mindegyik nemesfém, csupán kevésbé értékes alpakka” – meséli Bay Éva.
Az ezüstszett így is 110 ezer forintot ért meg Fejes Tamásnak, aminek a tévébemondónő nagyon örült. Rögtön el is tervezte, hogy mire költi a pénzt.
„Tesikével” az Ír-tengerre
„A tárgyakhoz nem kötődöm, inkább az emberi kapcsolatokat, a barátságokat tartom fontosnak. Az ezüstszettért kapott pénzen repülőjegyet veszek Dublinba, és a férjemmel együtt meglátogatjuk az Írországban élő »kisöcsémet«, aki tulajdonképpen a tiszteletbeli testvérem, mert a szüleink annak idején nagyon jó barátságban voltak egymással, és ez a szoros érzelmi kötelék a mi életünket is végigkíséri, tesikémnek szólítjuk egymást. A terv az, hogy kiutazunk Dublinba, és a tesikém új vitorlásán kihajózunk az Ír-tengerre” – árulja el Éva.
Lakáséttermet is csinált
110 ezret kapott a Kincsvadászoktól Bay Éva: erre költi a Fejes Tamástól kapott szép összeget
A távoli utazás még várat magára, egyelőre a cudar, téli hétköznapokat kell túlélni.
„A havat mi már nem lapátoljuk el a telkünkön, a kutyusaink letapossák, a fiatal szomszédainknak hála, pedig az ingatlan előtti útszakasz is járható. Én még vezetek, hetente egyszer-kétszer volán mögé ülök a nagybevásárlás miatt is. Szinte mindennap főzök, mert örömömet lelem benne. Tegnap csirkepörkölt volt nálunk, amiből viszek ma a kisfiamnak, mert lebetegedett, és otthon nyomja az ágyat” – árulja el az édesanya.
Évi egy időben lakáséttermet is vezetett a szentendrei házukban.
„Ennek már vége, mert utólag beláttam, hogy nem jó ötlet a saját otthonunkban idegen embereket vendégül látni.
Egyfelől a vacsora előtt és után is rengeteg a munka, a takarítanivaló, másfelől pedig becsületkassza működött, mindenki annyit fizetett, amennyit jónak látott, és volt, aki nem adott bele semmit, sőt olyan is előfordult, hogy kivettek az összegyűjtött pénzből. Osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem, hogy ezt így nem csinálom tovább.”
A csalódás ellenére Évike pozitívan áll az élethez.
„Amikor fiatal lány voltam, három dolgot kértem a sorstól. Legyen majd egy aranyos kis családom, szeressem a munkámat, és sose kelljen garasoskodnom, vagyis filléres gondok ne nehezítsék az életemet. A barátnőim akkor jót nevettek rajtam, és azt mondták, ennyi minden biztos nem fog teljesülni a vágyaimból.
Most, 73 évesen, amikor végignézek az életemen, büszkén mondom, hogy mind a három álmom teljesült.
A férjemmel a napokban volt a 41. házassági évfordulónk, a fiunkat, Lacikát imádjuk, a televíziós munkám évtizedeken át nagy örömöt adott, és bár gazdag nem lettem, de szerencsére nem kell néznem az árcédulákat a közértben. Amit megkívánunk, megvesszük, a kettőnk nyugdíjából kijövünk.”
Olvasd el ezeket is!
Havonta egyszer kártyázik
Évike azt meséli, új ruhákat, cipőket már alig-alig vásárol magának, mert a régiek is még szép állapotban vannak.
„Ruhavásárlás helyett inkább a Netflixet nézem. A Briliáns elmék és a Dexter voltak a kedvenceim, de szinte az összes dél-korai sorozatot láttam már, olyan szépek az ázsiai nők és férfiak, hogy öröm őket nézni. Olykor-olykor színházba is eljutunk, a Víget és Pesti Színházat szeretjük. Havonta egyszer a barátnőimmel is összejövünk egy kártyapartira, korábban ez minden szerdán volt, de
sajnos az én koromban már mennek el mellőlem emberek, nehéz elfogadni, hogy egyre kevesebben leszünk az élők között.”
A régi kollégákkal, egykori tévébemondókkal tartja a kapcsolatot.
„Mohai Gáborral, Kudlik Julival, Endrei Judittal és Kertész Zsuzsival szoktam találkozni vagy telefonon beszélni. Nem napi a kapcsolatunk, hiszen mindegyikünknek megvan a saját élete, de jó szívvel gondolunk a közös múltunkra, ha pedig úgy adódik, évente egyszer vendégségbe is meghívjuk egymást.”
Évike azt mondja, nincsenek már elérhetetlen álmai.
„Csak egy kívánságom van: azt szeretném, hogy maradjon meg a férjem és az én jó egészségem, és a barátaink, szeretteink is sokáig velünk legyenek.”
A nagyitól kapott ékszer nem eladó!
Bár Évike nem ragaszkodik a tárgyakhoz, valamitől még ő sem válna meg szívesen. „14 éves koromban a nagymamám nekem ajándékozta a brillgyűrűjét, ami még az ő anyukájáé volt, vagyis a dédikémé. Ezt a 19. században készített ékszert a mai napig hordom az ujjamon, és bár hiányzik belőle egy kis kövecske, nagy becsben tartom, mert örök emlék számomra” – meséli.
Fotó: Schumy Csaba, Olajos Piroska, TV2
