Levesestál. Keménycserép. Gyerekkori emlék. Udvaros Dorottya ezúttal nem szerepben érkezett a Néprajzi Múzeumba. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas színművész két olyan tárgyat vitt magával, amelyekhez személyes történetek, családi jelenetek és ízek kötődnek. A Hétköznapi luxus – A királyné asztalától a parasztházig című kiállításban két leveses tálján keresztül mesélt a múltról.
Nem ritkaságokat hozott, nem vitrinbe zárt, sérthetetlen darabokat, hanem használt edényeket. Olyanokat, amelyek az édesapjához, közös étkezésekhez, kedvenc fogásokhoz kapcsolódnak.
„Még nem tudom, hogy miért, de a levesestálak közell állnak a szívemhez. Lehet, hogy mert apukán nagyon szerette a leveseket, és én is egyébként” – magyarázta a színművésznő, hogy miért ezt a két darabot választotta a kiállításra.
Elmondta azt is, az egyiket a nagymamájától kapta és nagy becsben tartja. A háború miatt ugyanis kevés családi ereklye és emlék maradt rá a szeretett nagyszüleitől.
A másik gyönyörű, kék virágmintás levesestálat Udvaros egy romániai vendégszereplés során szerezte be. Elsétált egy bolt előtt, ahol ilyen tárgyakat árultak, meglátta, megszerette és megszerezte. Aztán rájött, mivel repülővel utaztak a vendégszereplésre, csak a díszletesek kamionjában lehetett hazaszállítani, így kérlelnie kellett őket, had’ pakolhasson be hozzájuk.
Családi emlékek és a kor nosztalgiája
„Ezek nem dísztárgyak voltak, hanem az élet részei” – hangsúlyozza a múzeum is. A levesestálak egyszerre hordozzák egy család történetét és egy korszak mindennapi kultúráját.
A látogatásról személyes hangvételű videó is készült, amelyben az emlékek a múzeumi tudással találkoznak. Radványi Diána kurátor elmagyarázza, mitől keménycserép a keménycserép, miben különbözik a porcelántól, és miért vált ez az anyag a magyar otthonok egyik meghatározó szereplőjévé.
A több mint 1200 fokon égetett edények időtállósága nemcsak technikai kérdés, hanem kulturális is: generációkon átívelő használatról, megszokásról, kötődésről szól.
A magyar keménycserép bemutatása a cél
Udvaros Dorottya története jól illeszkedik a kiállítás koncepciójába, amely a Zsolnay, a holicsi, a hollóházi, a Fischer és a köznépi kerámiákon keresztül mutatja be a keménycserépgyártás csaknem kétszáz éves történetét.
A tárlat több mint hatszáz műtárgyon keresztül mesél a magyar ízlésről, identitásról és arról, hogyan alakították a mindennapokat ezek az első pillantásra egyszerű tárgyak.
A Hétköznapi luxus videósorozatában nem Udvaros Dorottya az egyetlen, aki személyes emlékeket hozott magával.
- Korábban Kalmus Felicián csellóművész egy gyerekkorából ismert karácsonyi csengőt mutatott meg, olyat, amellyel a nagymamája jelezte: „Megérkeztek az angyalkák”.
- Hien énekesnő Vida Gabriella főkurátorral járta végig a tárlatot, bepillantást engedve a kulisszák mögé.
- Hrutka Róbert pedig a nagymamája bögréjén keresztül idézte fel családi emlékeit.
Ez is érdekelhet
A hétköznapi tárgyak mesélnek
A közös pont minden történetben ugyanaz: hétköznapi tárgyak, amelyek túlmutatnak önmagukon. Nem a vitrinek csillogása teszi őket különlegessé, hanem az, amit őriznek. Egy leves illatát, egy vasárnapi ebédet, egy gyerekkori mozdulatot.
A múzeum szerint a történet itt nem ér véget. A kiállítás ideje alatt újabb művészek érkeznek majd, akik nem féltett kincseket, hanem emlékeket hordozó hétköznapi luxusokat hoznak magukkal.
Olyan tárgyakat, amelyekben nemcsak anyag, hanem élet is van.
Fotó: Schumy Csaba
