Fura dolgok készültek régen a Dreher sörgyárban: alapjaiban változtatták meg a magyar húsvétot

Az, hogy mégis az lett, részben egy olyan helyhez kötődik, ahol elsőre senki sem keresné: a Dreher sörgyárhoz, Kőbányán.

Egy sörgyár, amely szinte mindent gyártott

Az osztrák származású Dreher Antal neve ma egyet jelent a sörrel, a századfordulón azonban a Dreher‑birodalom ennél jóval több volt. A kőbányai üzem és érdekeltségei a 20. század elején szinte mindent előállítottak, amihez ipari háttér kellett: konyakot, rumot, likőröket, ásványvizet, pamutfonalat, sőt még versenyistállót is működtettek.

Egy 1983‑as emlékkiállításra készült, korabeli hangulatot idéző versike jól mutatja, mennyire mindennapos volt a Dreher jelenléte az élet különböző szakaszaiban:

„Nézd, hogy hízik a kis bébi, Dréher‑tejet adnak néki…

…S felsóhajt, ha százig vénül, hol lennék már Dréher nélkül?”

Ez a sokszínűség később kulcsszerepet játszott abban is, hogy a húsvéti csokoládé tömegtermékké válhatott Magyarországon.

5 fotó

Miért kezdett csokoládét gyártani egy sörgyár?

Az első világháború után a sörfogyasztás visszaesett, a trianoni területvesztések és a budafoki Haggenmacher sörgyárral való egyesülés pedig kihasználatlan kapacitásokat hagyott maga után. Dreher Jenő 1922‑ben ezért hirdetést adott fel egy német szaklapban: új iparágat keresett az üresen álló épületekbe.

A választás végül a csokoládéra esett.

A Maul A.G. Wernigerode nevű német cég technológiáját és berendezéseit vették át, de volt egy nagyon is „dreheres” oka is a döntésnek: a sörfőzés melléktermékével, sörtörköllyel etetett tehenek teje kiváló alapanyagnak számított.

A Drehernek ugyanis saját gulya állt rendelkezésére a csoki egyik fő alapanyagát adó tej előállítására.

Az első sikerek, amikor az ország megismeri a csokoládét

A Maul csokoládékat az 1924‑es Városligeti Árumintavásáron mutatták be először szélesebb közönségnek. A korabeli sajtó részletesen beszámolt az eseményről: kóstolókat osztottak, a stand előtt tömeg alakult ki, Horthy Miklós kormányzó személyesen méltatta a gyár vezetését – idézte fel Geri Ádám újságíró, borász és társasjáték tervező a Gasztrorégész oldalon..

A csokoládé azonban ekkor még nem volt magától értetődő édesség a magyar háztartásokban. A Dreher ezért szokatlanul tudatos marketingkampányba kezdett. Plakátokat terveztek Faragó Gézával, recepteket közöltek újságokban, versíró pályázatokat és nyereményjátékokat hirdettek.

Az egyik leghírhedtebb reklámfogás szerint a cég alkalmazottai munka után édességboltokba jártak, és látványosan felháborodtak, ha nem kaptak Maul csokoládét. A kereskedők hamar tanultak.

Amikor megszületik a magyar húsvéti csokinyúl

Az Arcanum írása szerint a siker gyorsan jött. A húszas évek végére a Dreher‑Maul termékei kiszorították a külföldi édességeket, 1928‑tól pedig Kőbányán húsvéti csokinyúl is készült.

Ez volt az a pillanat, amikor a csokoládé végleg belépett a magyar húsvéti hagyományba.

Korábban a húsvét inkább a tojásról, a sonkáról és a kalácsról szólt. A csokinyúl, majd később a tojás alakú édességek a városi polgári ünneplés részeként terjedtek el, és innen szivárogtak át az egész országba.

A harmincas évekre a gyár már cukorkát, drazsét, kekszet és teasüteményt is gyártott, több száz termékkel, exportpiacokkal, több száz dolgozóval.

Egy ünnepi hagyomány ipari gyökerei

A Dreher‑féle csokoládégyártás aranykora a második világháborúig tartott. A háború, majd az államosítás véget vetett a régi korszaknak, az édességgyár később BUKEKSZ, majd Duna Csokoládégyár néven működött tovább. A helyszínen születtek olyan ikonikus termékek is, mint a Dunakavics.

A csokinyúl azonban megmaradt. Ma már kevesen gondolnak bele, hogy a húsvéti édességek mögött egy sörgyár, melléktermékek, marketingkísérletek és egy száz évvel ezelőtti ipari döntés áll.

Fotó: Fortepan / Székely Márton / Fodor András örökösei / Kieselbach Tamás / FŐFOTÓ / Kieselbach Tamás

A videó AI alapú programmal készült.