A Nevetnikék Alapítvány meghívásából vetté részt egy podcast beszélgetésen Geszti Péter felesége, Ditz Edit, aki a saját gyerekkori kórházi élményét elevenítette fel. Az alapítvány egyedüliként az országban, 18 éve foglalkozik azokkal a kórházi gyerekekkel, akik valamilyen ok miatt egyedül vannak az intézmények falai között. Ilyenkor ugyanis fent áll a hospitalizációs ártalom, amely főként a gyerekek első éveiben maradandó kötődésbeli károkat okozhat.
Az alapítvány célja, hogy a kórházban fekvő kis betegek gyógyulását segítse, ennek kapcsán mesélt Edit a saját, mai napig traumatikus élményéről, amelyeket épp az okozott, hogy szülei nem látogathatták. A beszélgetés célja az volt, hogy Edit példáján keresztül is bemutassák, mennyire fontos, hogy valaki lehessen a beteg gyerekek mellett egy ilyen nehéz időszakban.
Fertőző agyhártyagyulladással kezelték
„Anyukám szerint, amikor kórházba kerültem egy fertőző agyhártyagyulladással, onnan egy másik gyerek jött haza
Ott nagyon sok gyerek meghalt a hetvenes években, abban az időben.
Én emlékszem, pedig három éves voltam, de emlékeim vannak, ahogy a fejemre nyomják a párnát, ahogy felhúzzák a rácsot, ahogy jön a leves a narancssárga műanyag pohárban és, hogy azt mondták, hogy „Ne sírj!” – mesélte Edit, hozzátéve: majdnem végig teljesen egyedül volt, hiszen a fertőző osztályra nem engedtek be látogatókat.
A rácsos ablak előtt sírt
„Akkor a fertőző osztályra nem engedték fel a szülőket, és hároméves koromból semmi emlékem nincs, csak ez, hogy ott állok a rácsos ablak előtt, fojtogat a sírás és lent ott bőg Anyu, Apu, a Mama, az egész család. Utána hazajöttem és onnantól szerintem mindig sírtam.
Ez azt jelenti, hogy egy apró kis bántástól nem tudtam visszatartani a sírást”
– folytatta a producer.
Ez is érdekelhet
Fotó: RTL
