Biztos ismerős a mondás: egy nagymama jobban szereti az unokáit, mint bárki mást. Sok családban ez egy visszatérő, félig tréfás megjegyzés, de vajon van benne igazság? Egy friss kutatás szerint igen, bár nem egészen úgy, ahogy elsőre gondolnánk – írja a Life.
Lehet másképp szeretni
Egy amerikai Emory Egyetemen végzett vizsgálat arra kereste a választ, mi teszi olyan különlegessé a nagymamák és az unokák kapcsolatát. A kutatók közel ötven nagymama agyműködését figyelték meg, miközben különböző fotókat mutattak nekik: az unokáikról, a saját gyerekeikről és más családtagokról.
Az eredmények nagyon érdekesek lettek. Amikor ugyanis a nagymamák az unokáikat látták, az agyukban főként az érzelmi empátiáért felelős területek aktiválódtak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak megértik, mit érez a kisgyerek, hanem szinte együtt is éreznek vele.
Na de zzel szemben, amikor a saját gyerekeik képeit nézték, inkább a racionálisabb, vagyis a kognitív empátia került előtérbe. Vagyis megértik őket, de valahogy kevésbé élik át a helyzetüket érzelmileg.
Érdekesség:
A kutatás egy másik dologra is rámutatott: az unokák látványa az örömérzethez és a motivációhoz kapcsolódó agyterületeket is aktiválta. Magyarul: a nagymamák szó szerint boldogabbak lesznek, amikor ránéznek az unokáikra.
Evolúció vagy csak élethelyzet?
A jelenség mögött részben evolúciós okok állhatnak. Az úgynevezett nagymama-hipotézis szerint a nők hosszabb életideje és az unokák nevelésében betöltött szerepe hozzájárult a család fennmaradásához. Minél több segítséget kaptak a gyerekek, annál nagyobb eséllyel maradt fenn a család.
Azonban van egy sokkal hétköznapibb magyarázat is:
A nagymamákra nem nehezedik a mindennapi nevelés terhe. Nem nekik kell a szabályokat kialakítani, fegyelmezni, végigcsinálni a fárasztó hétköznapokat. Ők lehetnek azok, akik egyszerűen csak szeretnek és mindig örömet okoznak.
Ezt maguk a nagymamák is így látják. Donne Davis, egy nagymamáknak szóló közösség alapítója szerint: az unokák tiszta lappal érkeznek. A saját gyerekekkel van már egyfajta közös múlt, természetes módón tele konfliktusokkal, elvárásokkal, felelősséggel. Az unokáknál viszont mindez háttérbe szorul.
A kutatás egyik résztvevője például így fogalmaz: „Az unokáim elképesztő örömöt és kíváncsiságot ébresztenek bennem. Ám egy hosszú nap után azért jó érzés, hogy este visszakerülnek a szüleikhez.”
Ez is érdekelhet
Jobban szeretik őket?
A válasz tehát megnyugtató: nem jobban szeretik az unokákat a nagymamák, hanem másképp.
A gyermekek iránti szeretet mély és egész életen át tartó. Az unokák iránti érzés viszont gyakran felszabadultabb, játékosabb, valamint érzelmileg közvetlenebb. A nagymamák szívében viszont bőven jut hely mindenkinek, csak épp az unokák egy kicsit más úton találnak oda.
Fotó: Adobe Stock
