Halász Judit még elsőéves főiskolás volt, amikor az osztályával a Népek dalai és táncai című vizsgaelőadásra készült. A hatvanas évek elején ekkor találkozott először Rózsa Jánossal – egy kapcsolat kezdeténél, amely korántsem szerelem volt első látásra, de annál tartósabb lett – írta a Story magazin.
Az előadás váratlanul nagy sikert aratott, és az egész társulat meghívást kapott Törökszentmiklósra is. „Ennek az lett a következménye, hogy meghívtak minket Törökszentmiklósra, a termelőszövetkezetbe, hogy ott is mutassuk be” – idézte fel Judit később.
Gyakran találkoztak, egyre többet beszélgettek
A közös utazásra két végzős filmrendező is elkísérte őket, egyikük Rózsa János volt. Sok beszélgetés, hosszú órák követték egymást, és egy egészen különös apró pillanat is.
„A tenyeremet rátettem a fejére, majd a hideg ablaküveghez szorítottam. Hatott”
– mesélte mosolyogva.
Nem klasszikus udvarlás volt ez. „Együtt járásról nem volt szó, de gyakran találkoztunk, és sokat beszélgettünk” – fogalmazott később. A főiskolán újra és újra összefutottak, Judit pedig rendszeresen szerepelt János és évfolyamtársai vizsgafilmjeiben. A kapcsolat természetesen és zajtalanul mélyült el.
Az esküvőhöz azonban nem romantikus lánykérés vezetett. „Sehogy” – válaszolta nevetve a kérdésre a Nők Lapjában. Mivel csak házasságkötés után utazhatott el nyaralni, gyorsan összeházasodtak 1965-ben.
A lakodalom a szülők belvárosi lakásában volt, még egy rendőr is feljött az erkélyes koccintás miatt, a nászút pedig egy lyukas tankú autóval indult Jugoszláviába.
Voltak mélypontok a házasságukban
Fiuk, Tamás 1971-ben született. Hat évtized alatt természetesen voltak nehéz időszakok. „Nehéz megúszni hullámvölgy nélkül” – mondta Judit, aki súlyos betegségeket és egy autóbaleset következményeit is átélte. A hosszú házasság titkát nem receptként fogalmazta meg, inkább tapasztalatként.
„Eljön az idő, amikor a társunk problémáit a magunkénak érezzük.”
Ma már három unokájuk van, akik egyetemre járnak. Ha Juditnak maradt volna valami apró bánata, az egészen más természetű. „Hatévesen kicsinek tartottak a hegedűhöz. Megígérték, hogy jöjjek vissza egy év múlva – de nem mentem.”
Az interjú további részét elolvashatod a Story magazinban. Keresd az újságárusoknál!
