Fábri Zoltán, idén 32 éve hunyt el. Mi tagadás, ő volt a magyar filmtörténet egyik legnagyobb alakja. Háromszoros Kossuth-díjas rendezőként olyan klasszikusokat hagyott ránk, mint a Körhinta, A Pál utcai fiúk, Isten hozta, őrnagy úr! vagy Az ötödik pecsét. Filmjei nemcsak szórakoztattak, de mindig fontos emberi és erkölcsi kérdéseket feszegettek.
Festőnek készült, végül a kamera mögött találta meg önmagát
Fábri Zoltán 1917. október 15-én született Budapesten, eredeti neve Furtkovits Zoltán volt. Már gyerekként vonzotta a művészet: rajzolt, színházi előadásokhoz készített díszleteket, ráadásul rendezett és szerepelt is – írja a Nemzeti Archívum.
Fiatalon a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Réti István, a nagybányai festőiskola mestere az egyik legtehetségesebb növendékének tartotta. Bár festőként is komoly jövő állhatott volna előtte, végül a francia lírai realista filmek hatására eldöntötte, hogy inkább a mozgókép világa érdekli.
Mivel akkoriban még nem létezett külön filmrendezői képzés, ezért a Színművészeti Akadémián tanult tovább. A diploma színészként dolgozott, valamint néha rendezőként és díszlettervezőként is. A második világháború alatt behívták katonának, a fronton viszont amerikai hadifogságba került.
Szerencsére a háború után haza térhetett.
Hatalmas hírnevet hozott számára a Körhinta
A háború után visszatért a színházhoz, majd 1950-ben a Hunnia Filmgyárhoz került. Két évvel később filmrendezőként kezdett dolgozni, első önálló filmje az Urbán Ernő írásából készült Vihar volt.
Az igazi áttörést azonban az 1955-ben bemutatott Körhinta jelentette számára. Sarkadi Imre novellája alapján készült alkotás főszerepeit ugyebár Soós Imre és a pályakezdő Törőcsik Mari játszották. A film egy szerelmi történeten keresztül beszélt a hagyományok és az új világ konfliktusairól, valamint a fiatalok szabadságvágyáról.
A film nemcsak Magyarországon aratott sikert, hanem külföldön is, ráadásul Fábri ezzel szinte elsőként vált nemzetközi hírű rendezővé.
Irodalmi klasszikusokat vitt vászonra
Fábri Zoltán különleges érzékkel nyúlt az irodalmi művekhez. Nem egyszerűen filmre vitte a történeteket, hanem saját látásmódjával új értelmezést adott azoknak. 1956-ban Móra Ferenc Hannibál tanár úr című művét dolgozta fel, majd 1958-ban elkészítette Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének filmváltozatát.
Olyan klasszikusokat is neki köszönhetünk, mint:
- Húsz óra (1964)
- Két félidő a pokolban (1961)
- Utószezon (1966)
A Pál utcai fiúk
1968-ban Fábri újabb nagy vállalkozásba kezdett: Molnár Ferenc világhírű regényét, A Pál utcai fiúkat filmesítette meg. A nemzetközi koprodukcióban készült alkotás angol gyerekszereplőkkel forgott, és az Egyesült Államokban is bemutatták. A film Oscar jelölést is kapott.
Ez is érdekelhet
Isten hozta, őrnagy úr!
1969-ben készült el Örkény István groteszk kisregényének filmváltozata, az Isten hozta, őrnagy úr! című alkotás. Latinovits Zoltán emlékezetes alakításában az őrnagy a hatalom önkényességét jeleníti meg, ami lassan teljesen felforgatja egy egyszerű család életét.
Az ötödik pecsét
1976-ban mutatták be Az ötödik pecsétet, ami Sánta Ferenc műve alapján készült el. A második világháború idején játszódó történet azt vizsgálja, hogyan viselkedik az ember szélsőséges helyzetekben, és meddig képes megőrizni erkölcsi tartását. A film máig a magyar filmművészet egyik legfontosabb alkotása.
Nemcsak rendező, hanem művész is volt
Fábri Zoltán pályája során 22 filmet rendezett, és sok más alkotás forgatókönyvében is segédkezett. Filmjeiben gyakran dolgozott fel olyan témákat, mint a történelem hatása az egyén életére, a hatalom és az ember viszonya, valamint az erkölcsi döntések súlya.
A kamera mögött nyugodt, felkészült alkotóként ismerték, aki nagy tisztelettel fordult színészei felé.
1994-ben bekövetkezett halála után sem feledték el: filmjeit folyamatosan restaurálják, alkotásait újra és újra bemutatják. Azáltala vászonra vitt klasszikusok ma is bizonyítják, hogy az egyszerű embert érintő kérdések sosem veszítenek aktualitásukból.
