Hogy bírja ezt a változékony nyarat, a szélsőséges időjárást?
Gregor Bernadett: Megmondom őszintén, hogy azon kevesek közé tartozom, akik szeretik a forróságot. Sőt, még légkondim sincs, néha bekapcsolom a ventilátort a lakásban, de azt is inkább csak a kutyák és a macskák miatt.
Ami igazán aggaszt, az az aszály. Felmerült bennem, hogy mi lesz, ha esetleg elfogy az ivóvizünk?
Természetszerető emberként azt sem jó látni, hogy mostanra kiégett a fű és sárgulnak a falevelek. A kizsákmányolt világ, amiben élünk, sokkal inkább nyugtalanít, mint az, hogy személy szerint hogyan viselem a hőséget.
Hol tölti a nyarat?
Gregor Bernadett: Budapesten és Bálványoson. Somogy megyében van egy kis telkem, ahová a szeretteimmel szeretek elvonulni. Rendezgetjük a kertet, és sokat sétálunk a környéken, de a Balaton sincs messze, csupán tíz kilométer. A pihenésen kívül dolgozom is. Felléptem a szegedi Borfesztiválon, a zenés Karády-darabommal, sanzonestekkel is rendületlenül járom az országot és workshopokat is fogok tartani gyermektáborokban. Augusztus közepétől pedig elkezdődik a Macskajáték olvasópróbája, a bemutató október 16-án lesz az Újszínházban.
Gyakran jár vissza a szülővárosába, Szegedre?
Gregor Bernadett: Igyekszem évente kétszer-háromszor. Legutóbb nyár elején voltam, a fellépésen kívül meglátogattam édesapám feleségét, és a régi barátaimmal is találkoztam, akikkel a gimis éveinkben ismerkedtünk meg, és azóta is megmaradtunk egymásnak. Szinte hihetetlen, de már 36 éve eljöttem Szegedről. Olyan gyorsan elrepült az idő, mintha pár hónapja történt volna.
Vannak igaz barátai?
Gregor Bernadett: Épp a múltkor gondolkoztam azon, hogy öt nagyon közeli barátom van. Vajon az sok vagy kevés? Arra jutottam, hogy én már nehezen nyílok meg mások előtt, kicsit bizalmatlanná is váltam, ezért úgy vélem, elegendő az az öt ember, akiket hosszú évek óta nagyon szeretek. Szerencsém van, mert az Újszínházban is összetartó a gárda. Nincs rivalizálás, hanem támogató, szeretetteljes a közeg. Az egyik legjobb barátnőmet, Nemes Wandát is a színházban ismertem meg.
Létezik-e olyan magyar színésznő, aki nagy hatással volt önre?
Gregor Bernadett: Nagyon sok kedvenc színésznőm van, akiket tisztelek és szeretek. Amikor pályakezdőként a Nemzetibe kerültem, én ott rögtön főszerepet kaptam Szomory Dezső Bella című darabjában. Történetesen Béres Ilona játszotta az édesanyámat, és mi akkor nagyon megkedveltük egymást. Ilona rengeteget segített, jóindulattal volt felém, és sokat tanultam tőle.
Szerencsés vagyok, mert később is nagy formátumú színésznőkkel dolgozhattam: Törőcsik Marival és Pécsi Ildikóval.
Az Újszínházban is olyan kivételes tehetségű kollégákkal játszom, mint Esztergályos Cecília és Tordai Teri. Ők intelligens és éleslátású művészek, akikkel a próbafolyamat és a közös színészi játék konkrétan felér egy egyetemi kurzussal.
Ezt olvastad már?
A fiairól keveset hallani. Nem a művészi pályán keresik a boldogulásukat?
Gregor Bernadett: A nagyobbik fiam, Bence informatikus, a kisebbik, Álmos is már 20 éves, és jelenleg étrend-kiegészítők árusításával foglalkozik, szaktanácsadói vizsgát is tett. A testépítés és az egészséges életmód érdekli, a Semmelweis Egyetem hároméves dietetikus szakára jelentkezett, hamarosan újra beül az iskolapadba.
Már csak a kisebbik fiam lakik velem, de ő is sokat utazgat, és a barátaival tölti a legtöbb idejét.
Most az az időszak van az életemben, amikor a gyerekeim felnőttek, megállnak a saját lábukon, és innentől kezdve ráérek megvalósítani az álmaimat. Jól érzem magam a bőrömben, és tele vagyok tettvággyal. Keresem a kihívásokat, amik megalapozzák a következő évtizedeimet.
Mire szeret költeni? Mi a luxusa?
Gregor Bernadett: A két kutyámra és a négy cicámra. És nem tagadom, hogy szeretem a minőségi kozmetikumokat, arc- és testkrémeket. Évente egyszer egy esztétikai arckezelésre is ellátogatok, kis töltögetésre. De nem akarom ezt sem túltolni, mert számomra fontos méltósággal megöregedni.
Nem az a célom, hogy 54 évesen húsznak nézzek ki.
Mi az, amit máshogyan csinálna, ha most lenne fiatal?
Gregor Bernadett: Úgy tekintek az életemre, hogy minden úgy volt jó, ahogy megtörtént, még akkor is, ha előfordultak kudarcok és fájdalmas dolgok, mert én ma nem lennék az, aki vagyok, ha ezeket a dolgokat nem élem meg. Persze, ha belegondolok, akkor nagyon korán elveszítettem a szüleimet, és a traumákkal is tovább kellett mennem az utamon.
De bármilyen furcsa is ez, színészként a veszteségekből is képes vagyok dolgozni, mert a színpadon érettebbek és bölcsebbek leszünk általuk, hozzátesz a színészi eszköztárunkhoz.
Azt mondom, ha visszapörgethetném az idő kerekét, nem nagyon van olyan, amit másképp csinálnék. A fiaimmal is úgy vagyok, hogy édesanyaként féltem őket, de hagynom kell, hogy néha fejjel menjenek a falnak, mert nem lehet mindentől megvédeni a gyermekeimet.
Az alkata, a külseje nem nagymamás, de a lelke mélyén szeretne már nagyszülő lenni?
Gregor Bernadett: Magánemberként most még távolinak érzem a nagymamaszerepet, de van egy tüneményes keresztfiam, így nem kell nélkülöznöm a gyerektársaságot. És a zongorakísérőmmel is van egy kifejezetten gyerekeknek szóló, interaktív, szemléletformáló közös műsorunk. A kicsikkel együtt énekelünk, és közben az állatokról és a környezetvédelemről beszélünk, szinte játszva tanítunk.
A családom és a hivatásom mellett az állatvédelem a legfontosabb az életemben.
Olyan higgadtnak, megfontolnak tűnik. Egyáltalán kihozza valami a sodrából?
Gregor Bernadett: A szívemre veszem az igazságtalanságot és az őszintétlenséget. De szerencsére a saját mikrokörnyezetemben minden rendben van, ott nem érnek nagy csalódások. És azon kívül annyira mindegy, hogy mi történik. A lényeg, hogy legyen az embernek annyi munkája és annyi keresete, amiből kényelmesen meg tud lenni. Az internetes kommenteket pedig nem olvasom, mert a negatív vélemények nem érdekelnek, mindenkinek úgysem lehet megfelelni.
Milyen tervei vannak a munkában?
Gregor Bernadett: Idén októberben lesz húsz éve, hogy édesapám elhunyt, és az évfordulóra tervezek egy Gregor József-emlékműsort. Egy olyan jó hangulatú estet szeretnék tető alá hozni, ami hűen tükrözi apu tehetségét, szellemiségét és kitűnő humorát.
Fotó: Bognár Bogi, DFP, Archív
