A babajelbeszéd éppen emiatt ilyen fontos. Míg a szóbeli közlés mindössze 30%-ban van jelen egy átlagos beszélgetés során, addig a test egyéb üzenetei 70%-ban. Meglepő? A példa kedvéért figyeljük meg, miként esik, amikor valaki szomorú arccal, vontatottan mondja: „De jól érzem magam!”, vagy amikor határozottan, mosollyal teli arccal. Ez a különbség lenne az a bizonyos 70%. A testbeszédet kihasználva született meg a babajelelés. Ezzel a módszerrel harmonikusabbá válhat a szülő-gyerek kapcsolat, és csökkenhet a meg nem értettség- vagy a félreértések miatti hisztik, nyűgös viselkedések száma, hiszen a jelelést használva könnyebben érvényesíthetik akaratukat a kisgyerekek. A jelelés gyakorlatilag megkönnyíti a kisbabák és a szüleik életét egyaránt.
A babajelbeszéd nem sokban tér el a siketek és nagyothallók által használt kézjelektől. Persze egy tizennéhány hónapos baba esetében nem összetett mondatokban, hanem szavakban történik a kézzel való kommunikáció, illetve a nyelvtan sem igazán fontos az ő tekintetükben. Helyette sokkal hangsúlyosabb a cél: megértetni magukat. A gyerek egy jellel mondja el hogy éhes, fázik vagy bármi más problémája van, könnyen kikerülhetővé válik a sírás, ettől pedig mindenki sokkal jobban érzi magát. Mindemellett a babajelek rendszeres használata magával hoz még egy előnyt, a beszéd korai kialakulását. „Az egyik alapvető szabály a babajelelésnél, hogy soha nem némán jelelünk. Mindig kimondjuk az adott szót. Így egyébként sokkal többször mondunk egy-egy szót, mint ahogy tennénk. A jelek segítségével a babák fel tudják hívni a környezetük figyelmét azokra a dolgokra, amik érdekesek számukra. A kutatások is azt bizonyítják, hogy a jelelő babák átlagosan hamarabb és gazdagabb szókinccsel kezdenek beszélni. Azonban nem ez a cél, ez csak egy járulékos jó, ennél sokkal fontosabb a beszéd előtti kommunikáció és a szülő-gyerek kötelék erősítése” — mesélte Béczi Bernadett babajelbeszéd-oktató.
Nem kellenek hozzá drága segédeszközök
Gyakorlatba átültetve egy végtelenül egyszerű és természetes dologról beszélünk. Nem igényel extra tanulást, sem időt, mivel egy szót kiejtve azonnal lehet mutatni a hozzá tartozó kézjelet. Persze nem minden szót kell mutogatni, csak amire épp figyel a gyerek, ami akkor érdekli. További könnyebbség, hogy a babajelbeszéd nem igényel semmilyen pluszeszköz, a kezünk mindig kéznél van. Könnyíti a gyakorlást, hogy a kisgyerekek életkori sajátosságuknál fogva utánzással tanulnak. Így amikor a szülők elkezdik otthon használni a jeleket, a babák maguktól lemásolják azokat.
Ezzel könnyen kialakítható egy saját kézjelszótár, akár hetek alatt. Csak a gyakorlás intenzitásától függ, hogy kinek mennyi idő kell a technika elsajátításához. „A leggyakoribb jelek a lámpa, tej, még, cica, kutya, autó, de igazából ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni, mert minden baba más, és más az érdeklődésük is. Ezek a leggyakrabban először visszajelelt kifejezések, de ennél sokkal többet tudnak a kicsik. Vannak, akik 40-50 kéz-jelet használnak, és vannak, akiknek 300 sem elég” — tette hozzá Bernadett.
És mi lesz, ha megszólal a baba?
Nem mellékes, hogy passzív szó- vagyis jelkincse minden kisgyermeknek van, hiszen mindegyik baba használ spontán módon jelzéseket. Ilyen például, amikor nyújtja a karját, és kéri, hogy emelje fel a szülő, vagy fújni kezd, ha túl meleg ételt eszik. Felmerül a kérdés, hogy később „úgy marad-e” a gyerek, azaz akkor is jelel-e, amikor már tud beszélni? „Általában a gyerekek, amikor elkezdenek beszélni, abbahagyják a jelelést, mert rájönnek, hogy szavakkal gyorsabban és könnyebben kifejezhetik magukat. S ez így van rendjén. Ekkorra a jelelés a legfőbb szerepét már betöltötte” — mondta a szakértő.
Fotó: Shutterstock
