A minap ez a gondolat bukkant elém, és el is határoztam, hogy megosztom a Meglepetés olvasóival: „Csinálj minden nap valami olyat, ami boldoggá tesz, hogy a lélek szeressen benned lakni!”
Szinte most hallom sokak reagálását: boldogság?! Mitől is lehetnék boldog?! Én meg hittel és tapasztalatból is mondom – ezért is volt olyan sikeres 2020 őszén a 100 napos pozitív kihívásom –, hogy igaz, nem lehet minden napunk jó, de a legrosszabb napunkban is egészen biztosan van legalább egy apró „jó”.
Tegnap sem történt velem semmi különös – és ezekből a „semmi különös” napokból van sokkal több az életünkben –, csak az a kérdés, felfedezünk-e benne, észrevesszük-e a pillanatokat, amiknek akár örülhetnénk is. Nézzük, milyen volt a tegnapom! Nem kellett korán kelnem, mert nyugdíjasként már nem rohanok sehova, de a gyerekeket sem kell már iskolába vinni. – Lám a nyugdíjas élet előnyei! – Ezért a reggeli után készítettem még egy zöld teát – nagyon egészséges –, és gondtalanul olvastam, amíg jólesett.
Újabb örömteli pillanatot szerzett, amikor megérkezett a könyvrendelésem. Ezerszer elhatároztam már, hogy nem vásárolok több könyvet, de aztán rendre elgyengülök, amikor meglátom, hogy a kedvenc webshopom 50-70%-os kedvezménnyel kínálja a portékáját. Izgatottan bontogattam a dobozt, remélve, hogy az interneten rendelt könyvek nem okoznak most sem csalódást. Nem okoztak, de az éjjeliszekrényem mellett még magasabb lett a kupac az elolvasásra váró irodalomtól.
A nap csúcspontja volt a „szentjánosbogaras” kirándulás a Pilisben. Ez valóban nem hétköznapi örömforrás! Június vége felé rajzanak a szentjánosbogarak, és az esti szürkületben, sötétségben varázslatos látványt nyújtanak apró kis fényeikkel. Ilyenkor mintha mesebeli világban lennék, elhiszem, hogy körülöttem kis tündérek röpködnek csöppnyi lámpásaikkal.
Végül tegnap este azzal a jóleső érzéssel feküdtem le aludni, hogy remélem, a lelkem továbbra is szeret bennem lakni.
Szeretettel: Judit
