Laci bácsi sorsa már a bölcsőben eldőlt: egy vendéglátós dinasztia sarjaként született Lajosmizsén.
A szakma alapjait nem az iskolapadban, hanem a való életben kezdte megtanulni. Mindössze hétéves volt, amikor pikolófiúként szaladgált a vendégek között, majd utcai fagylaltárusként leste el, hogyan kell szót érteni az emberekkel.
Később a formális tanulmányait a budapesti Vendéglátóipari Technikumban végezte, tehetsége pedig gyorsan utat tört. Pályafutása során olyan patinás helyeken csiszolta tudását, mint a Szabadság Szálló vagy a legendás Gundel Étterem, ahol séfhelyettesként dolgozott.
Fiatal kora ellenére elképesztő tekintélyt vívott ki magának: 23 évesen már a visegrádi Silvanus Szálló konyhafőnöke volt. A hetvenes évek elején a magyar kultúra és gasztronómia diplomatájaként Párizsban mutatta meg a francia elitnek, hogy milyen az ízletes gulyásleves és a paprikás csirke.
Nagypapaként főzött ránk
Sokan hajlamosak voltak egyfajta „népi szakácsként” tekinteni rá, pedig a maga korában Benke László a szakma krémjéhez tartozott: négy szakácsolimpiai aranyéremmel büszkélkedhetett. Laci bácsi nemcsak főzni szeretett, hanem tanítani is.
Közel húsz éven át oktatott az Ecseri úti vendéglátóipari iskolában, ahol diákok ezreinek adta át a szakma szeretetét és tiszteletét. Pedagógiai munkájáért Kiváló pedagógus kormánykitüntetésben részesült. Az országos népszerűséget azonban a televízió hozta meg számára, a Laci bácsi konyhája című önálló sorozata valóságos kulturális jelenséggé vált.
Azt hirdette, hogy jó és laktató ételeket egyszerű, hazai alapanyagokból is lehet készíteni.
Közvetlen, sokszor humoros stílusa, a nézőkhöz intézett kedves szavai miatt a műsorai nemcsak a receptekről, hanem az életörömről is szóltak. Olyan otthonos hangulatot teremtett a képernyőn, mintha a néző saját nagypapája főzött volna a konyhában.
Katalin volt élete nagy szerelme
Amíg a televízió képernyőjén Benke László egy mindig aktív sztárséf volt, addig a magánélete mentes volt a bulvárszenzációktól. Feleségét, Dani Katalint alig húszévesen vette el, de kapcsolatuk gyökerei sokkal mélyebbre nyúltak.
Mindketten Lajosmizsén születtek, a szüleik barátsága révén pedig Katalin és László gyakorlatilag együtt nőtt fel, és az általános iskola padját is együtt koptatták. A gyermekkori ismeretségből tinédzserszerelem lett, majd 1970-ben házasságot kötöttek. Öt évvel később megszületett a fiuk, Gyula.
Katalin nemcsak a felesége, hanem a legfőbb támasza is volt a férjének, ami ötven éven át, a séf haláláig tartott töretlen boldogságban. A családi beszámolók szerint Laci bácsi a magánéletben egy rendkívül békés, vidám és lágyszívű ember volt, aki imádta a szeretteit kényeztetni. Érdekesség, hogy a főzést otthon szívesen átengedte feleségének.
Katalin asszony egy interjúban elárulta, hogy Laci bácsi jó evő volt, és nem várt el bonyolult kreációkat. Rajongott a legegyszerűbb, hagyományos magyar ételekért, a felesége főztjét pedig mindennél többre tartotta.
Ez is érdekelhet
Hű maradt a magyar ételekhez
Élete utolsó éveiben a sztárséf egészsége megrendült, különféle krónikus betegségekkel és rosszullétekkel küzdött. Ebben a nehéz időszakban ráadásul a gasztrobloggerek kereszttűzébe is került, akik megkérdőjelezték szakmai hozzáértését.
Míg a modern és manapság divatos gasztroforradalom a külföldi alapanyagokat és a bonyolult technológiákat népszerűsítette, Laci bácsi megmaradt a gyökereinél. Mivel a Kádár-korszakban szocializálódott, a 2010-es évek elején már régi vágású szakácsként tekintettek rá, aki felett elmúlt az idő.
Egy méltatlan internetes támadást Laci bácsi annyira a szívére vett, hogy ismételten kórházba került, de már nem tudott felépülni. A lelki fájdalom mellett veseelégtelenség és prosztataproblémák is felmerültek, majd a vérnyomásával is súlyos gondok adódtak. Katalin az utolsó pillanatig ápolta és óvta férjét a nehéz hónapokban.
Benke László 70 éves korában hunyt el, de szellemi öröksége a mai napig velünk él, mert bebizonyította, hogy a gasztronómia legmagasabb szintje nem a megközelíthetetlen luxusban, hanem a hagyományok tiszteletében rejlik.
Ő azoknak a nagymamáknak és anyukáknak főzött, akik a férjüket, gyermeküket és az unokájukat egy húslevessel és pörkölttel etették meg, adtak mellé egy málnaszörpöt, desszertnek pedig házi baracklekvárral töltött palacsintát. Benke László egy olyan korban is hű maradt a magyar konyhához, amikor az a legkevésbé volt divatos.
Talán emiatt is övezi még mindig óriási tisztelet a saját generációja körében.
Fotó: Steindl Gabriella, DFP, archív
