Címlapsztori

Nagy-Kálózy Eszter: „Amikor Péter megdicsér, felér egy szerelmi vallomással”

A huszonhét éve tartó házasságukból épp csak annyit ismer a közönség, amennyit ők maguk megmutatnak. Se többet, se kevesebbet. Távol áll tőlük a rendszeres médiaszereplés, miközben évtizedek óta hihetetlenül sikeresek.
holczhaffer csaba kossuth-díj nagy-kálózy eszter rudolf péter sándor pál rendező vándorszínészek

A napokban került a mozikba a Sándor Pál rendezte Vándorszínészek című film, melyben egy házaspárt alakítanak. „ Bár volt olyan időszak az életünkben, amikor vándorszínésznek éreztük magunkat, annyi városban fordultunk meg különböző előadásainkkal, azért – természetesen – más problémákkal küszködtünk pályánk elején, mint elődeink. A filmbeli színészek lovas szekérrel járják a vidéket, és az a nagy álmuk, hogy egyszer egy kőszínházban szerepelhessenek. Kiszolgáltatottak. Harcolnak az elemekkel, a mindennapi betevőért. Ennél azért mi szerencsésebbek voltunk. Sőt! A 80-as évek elején egy olyan korszak volt, amikor egy színházi premier vagy egy magyar film bemutatója ügy volt. Elképesztő pörgés volt az életünk, egyre-másra készültek tévé- és rádiójátékok, mozifilmek, kifejezetten jó időszak volt. Most nehezebb a pályakezdőnek. Látjuk a saját gyerekeinken, hiszen őket is beszippantotta a szakma. A nagylányunk, Flóra, Kanadában él, ott végzett színész szakon, a fiunk, Olivér filmrendezőnek tanul, a kislányunk, Szonja pedig harmadéves a Színművészeti Egyetem színész szakán. Flóra színitanodába járt, de a kicsik esetében magunk is meglepődtünk, hogy ebbe az irányba fordultak, mert látszólag nem volt előzménye a döntésüknek. Nem voltak színházi gyerekek, persze jár-tak a premierekre, hallgatták a lázas beszélgetéseket, de nem cipeltük magunkkal őket a színházi életünkbe. Aggodalom természetesen van bennem, hiszen most nehezebb szituációban, nehezebb közegben kell megtalálják magukat” – meséli Rudolf Péter.

Szerencsés, hogy Eszter a felesége

A Kossuth-díjas Nagy-Kálózy Eszter azt meséli, a szakmai sikerek ellenére a legnagyobb büszkeségének a három gyerekét tartja. „Amikor dolgozom, akkor a munka nagyon fontos, nagyon koncentráltan teszem a dolgom, de, akinek gyereke van, tudja, hogy a róluk való gondoskodás, az értük való aggódás kitölti egy szülő életét. Amíg kicsik, azért, amikor nagyok, akkor azért. Mindhárman művészi pályán vannak. Persze, hogy aggódom, hogy megtalálják a nekik megfelelő utat, kifejezni mindazt, ami bennük van, hogy találjanak társakat, akikkel együtt tudnak dolgozni, és társat, aki mellett harmóniában élhetnek.” A színészházaspár a legjobb példa arra, hogy közel három évtized együttlét is tartogathat még a másik félben újabb felfedezéseket. Péter azt mesélte, amikor a Kossuthkifli című sorozatot készítette, a vágószobában ült hónapokon át, és minden nap rácsodálkozott a feleségére. „Fantasztikus alakítás volt, nyilván geijlen hangzik a számból, de mit csináljak – ezt láttam, egyszerűen büszke voltam a feleségemre.” „Egy újabb munka újabb lehetőség arra, hogy megmutathassuk, ami még bennünk van – veszi át a szót Eszter. – A színészi lét eszköztára végtelen. Hogy mi kerül felszínre, az attól függ, milyen megszállottan dolgozik az ember, milyen megszállottan keresi a megoldásokat. Nekem mindig fontos szempont, hogy Péternek mi a véleménye a munkámról, hogy ő mit gondol rólam. Amikor megdicsér, az felér egy szerelmi vallomással. Rengeteget tanulok tőle. A morálja, a harcai önmagával, a szerepeivel, az emberekhez való viszonya, a kreatív, sok-színű egyénisége rendkívüli módon imponál nekem.”

Visszavonulna az Őrségbe

Rudolf Péter azt meséli, az írás egyre inkább foglalkoztatja. „Látom magam a vidéki házunk teraszán. Tudom, hogy megtalálnám az örömömet egy kevésbé pörgős életben is. Gyűlölöm már ezt a folytonos harcot az idővel. Az Őrség egy tökéletes helyszín megtalálni a békét, amely nélkül nem lehet írni. Ez az életmód nem jelent feltétlenül kivonulást a világból. Sőt! Számos olyan haditervünk van, amelyre csakis ebben a másik életmódban lenne lehetőségünk. Ez nem bakancslista, ez nyitás a világra. A fontossági sorrend újragondolása. Mindenesetre nyitányként, ígéretem szerint bevonulok majd a konyhába, és sütni-főzni kezdek. Eszter már várja ezt az időszakot. Az eddigi életünkben csak minőségi szendvicsekkel vétettem magam észre, valamint szertartásszervezőként jeleskedtem. Szeretem a szertartásokat! Fontos például, hogyha már a színész élet folyományaként az estéket nehéz együtt ünnepelni, legalább a reggeli legyen szertartásos, úgyhogy nálunk reggelente volt gyertyafény. Amilyen korán keltünk, még a romantikája is megvolt.”

Megmásznák a Kilimandzsárót

„Szeretünk mindketten korán kelni, szeretjük, ha hosszú a nap, és sok minden belefér – folytatja Eszter. – Szeretünk sétálni az erdőben, ahová a kutyusunkat is visszük magunkkal. Jó így kezdeni a napot. Szeretem, ha van valamiféle rendszeresség az életemben, és a sport ennek mindenképp a része. Egész gyerekkoromat végigsportoltam, megküzdeni valamiért, fontos mozgatórugója az életemnek. Ráadásul egészséges is, én legalábbis hiszek benne, sőt, szinte csak ebben hiszek. Nem akarok fiatalabbnak látszani a koromnál, mindegy, hogy hány ráncom van, meg kell tanulni elfogadni. A kedély és a harmónia látszik egy emberen.” Amikor a barátok kerülnek szóba, Rudolf Péter arról beszél, a civil életében megmaradt egy gyerekkori barátság, ami nagyon fontos neki. „Amilyen mázlim van, a doktor úr a körzeti orvosom egyben. Igazán jó kezekben vagyok! Vele annak idején még egy iskolapadban ültem. Általánosban is, gimiben is. Mostanában igyekszünk úgy szervezni a nyarakat, hogy legalább egy hetet együtt tölthessen a két család valahol a világban!” A házaspár utazni is nagyon szeret. „Él egy másik kép is a fejemben – mondja Rudolf Péter. – Sportos, nyugdíjas házaspárként, hátizsákkal járjuk a világot. Szívesen megmásznám a Kilimandzsárót, élnék Buenos Airesben. Ez egy megmagyarázhatatlan mániám – meséli. – Két évvel ezelőtt, a házassági évfordulónkon elmentünk raftingolni, aminek része volt, hogy több méter magasból be kellett ugrani a vízbe. Mindkettőnknek komoly tériszonya van, de együtt végigcsináltuk. Nagyon nagy élmény volt. Szívesen fedezném fel a világot, és benne magunkat.”

Egy új mozisikerben szerepelnek

A legendás rendező, Sándor Pál 11 év után forgatott új mozifilmet. Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter nagyon élvezték a közös munkát a Vándorszínészek című produkcióban. „Palika egyszerűen lenyűgöző. Szerintem, lélekben ő a legfiatalabb rendező. Nagyon boldogok voltunk, hogy minket tartott a legmegfelelőbbnek a filmbeli színészházaspár szerepére. Hihetetlen keményen dolgoztunk, egy igazi csapattá verbuválódtunk a forgatáson.”

Akciós előfizetési ajánlatunk

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete