Anyát és lányait figyelem a műteremben, miközben a fotósunknak bohóckodnak, és arra gondolok, de jó lenne ebben a családban élni! Ildikó és lányai, Nóra és Zsófi – noha igen különböző karakterek – nagyon közel állnak egymáshoz. Mindannyian örömmel készülnek az édesanyjuk közelgő születésnapjára. Ildikó pedig arról mesél, hogy visszanézve elégedett az életével.
Felnéznek az édesanyjukra, irigylik az energiáját
„Mondhatnám, hogy jaj, de szörnyű, itt a hetven, mégsem teszem, mert szeretem az életemet, és jól érzem magam a bőrömben – kezdi Hűvösvölgyi Ildikó. – Sok feladatom van, körülvesz a családom, egyszóval kibékülnék azzal, ha ez a mostani állapot még sokáig tartana. Hogy mások mivel készülnek a kerek évfordulómra, az számomra meglepetés, de ami biztos: a Turay Ida Színházban díszelőadás keretében mutatjuk be a Társasjáték New Yorkban című darabot, amiben Zsófi lányom végre valóban a lányomat alakítja, ami mindkettőnknek nagy öröm és izgalom.”
Zsófi 11 éve van a színházi pályán, és azt mondja, el sem tudja képzelni, annak idején az anyukája hogyan bírta úgy a rengeteg színházi munkát, hogy abból ők a testvérével mit sem vettek észre. „Édesanyánk otthon soha nem volt színésznő – meséli Zsófi. – Nem hallottunk tőle olyat, hogy hagyjatok, mert most fáradt vagyok, előadásra készülök. Ő bármikor készen állt bolondozni és játszani velünk. Vitte a háztartást, mosott, főzött, takarított és rengeteget mesélt nekünk. Most, hogy színészként magam is érzem ezt a mentális és fizikai terhelést, ami a szakmámmal jár, fogalmam sincs, mindezt hogyan csinálta két gyerek mellett.”
„Anyukánknak hihetetlen energiái vannak, és nagyon jól osztja be őket – veszi át a szót Nóra. – Csak ámulunk rajta, és kis korunk óta igyekszünk tanulni tőle. Én nyolc évvel vagyok idősebb Zsófinál, és amikor még egyke voltam, sokszor vitt be édesanyám a színházba. Vannak darabok, például a József vagy a Mária evangéliuma, amiket a mai napig kívülről fújok. Végül aztán az érdeklődésem inkább édesapám, Kisfaludy András dokumentumfilmes világa felé vitt. Semmi sem érdekelt jobban, mint az emberi sorsok, a különleges életutak megismerése, így újságíró lettem. Majd édesanya. A férjemmel és a hatéves kisfiunkkal, Bencével a szüleimmel szemközti házban lakunk, amivel egy nagy álmunk vált valóra. Bármikor átkopogtathatunk egymáshoz, és meg is tesszük.”
Mindenki imádja az unokát
„Amikor a lányaimra nézek, ma is eszembe jut, amikor anyák napja hajnalán elmentek orgonát szedni, és hatalmas csokorral érkeztek haza – meséli Ildikó. – Ma ugyan már nem élnek velünk, de elképesztően szoros a kapcsolatunk. Nórival napi szinten találkozunk, Zsófival pedig mindennap beszélünk telefonon, akár éjfélkor is, mert a színházi munkák őt az elmúlt években Sopronba szólították. Amikor pedig nagy ritkán, mint például most, a fotózáson, mindhárman egyszerre együtt lehetünk, az a legnagyobb örömöm. Hiszem, hogy minden, amit az életben fel tudunk építeni, a hátországunkból, a családunkból fakad, és ilyen téren engem elkényeztetett a sors. Van egy szerető, támogató férjem és két lányom. Zsófi olyan, mint én, Nóri olyan, mint az apja, így tökéletes az egyensúly” – nevet a színésznő, aki imádja a nagymamaszerepet.
Mindhárman egyöntetűen állítják, ha a kisunoka, Bence ott van, csak rá lehet figyelni, mert táncol, énekel és produkálja magát. „A családunk legnagyobb örömünnepe, amikor nyaranta egy-két hétre összecsomagolunk, és mindannyian lemegyünk a Balatonra – meséli Zsófi. – Pancsolunk, jókat eszünk, kirándulunk, borozunk, és fél éjszakákat átbeszélgetünk a kertben. Az idei közös nyaralást is nagyon várjuk.” „Nálunk a családban nincsenek tabuk – teszi hozzá Nóra. – Nagyon fontos védőhálót képez körülöttünk, hogy a szüleinkhez bármikor, bármivel fordulhatunk. Hálás vagyok, hogy ilyen alapokat kaptunk, és ezeket adhatom tovább a kisfiamnak.”
Akit szeretünk, ahhoz hozzá kell bújni
Ha Ildikónak van receptje a boldog családra, akkor az, hogy időt kell szánni a közös élményekre és kifejezésre juttatni a szeretetet. „Világéletemben rengetegek dolgoztam. Most is tanítok, játszom, rendezek, életrajzi interjúkötet készül velem, de amikor a családomnak szüksége van rám, igyekszem, amilyen hamar csak lehet, segíteni – árulja el. – Persze nem egyszerű zsonglőrködni, mert a színészet gyakran közbeszólhat. A mi pályánk tele van veszéllyel, könnyű elvérezni emberileg, női mivoltunkban, anyaként. Én el sem tudnám képzelni, hogy otthon ne várjon senki, a díjak az embert viszonylag ritkán ölelik meg. A szeretet az életben a legnagyobb kincs, és ott kell lenni, el kell mondani, oda kell bújni, meg kell simogatni, nem szabad az ilyesmivel várni, mert sosem lehet tudni, mit hoz az élet. Hogy holnap lesz-e még lehetőség szeretni. Ez a legfontosabb, amit a 70 évem alatt megtanultam” – mosolyog Hűvösvölgyi Ildikó, miközben figyeli a lányait, akik meleg, szeretetteljes tekintetüket tőle örökölték.
Csaknem 50 éve együtt!
Jövőre lesz 50 éve, hogy Ildikó és férje, Kisfaludy András megismerkedtek, és összekötötték az életüket. Kapcsolatuk fontos alapja, hogy hagyják egymást kiteljesedni. „András nyugodt, elmélyülő, míg én örökmozgó és folyton tevékenykedő típus vagyok. Elfogadjuk és egyben kiegészítjük egymás személyiségét. Nagyon szeretem a közös szertartásainkat. A reggeleket különösen. Olyankor szépen megterítem az asztalt, András pedig jön, és együtt reggelizünk, megbeszéljük, kire mi vár aznap. Az ilyen és ehhez hasonló apró örömökben rejlik szerintem a boldogság” – vélekedik a színművésznő.
Fotó: Bognár Bogi, Ficsor Márton, privát
Amink: Szabó Lilla • Haj: Rédli Ági • stylist: Bendes Bianka • Ruha: H&M, Mohito, Reserved, Van Graaf
