Biztos nem haragszik meg, ha megírom róla az őszinte véleményemet. Az elmúlt huszonöt évben többször találkoztam vele, de a zárkózottsága miatt általában kemény diónak bizonyult, nehéz volt megnyitni őt. A színpadon mindig tökéletesen hozta a maximumot, vitathatatlanul ért a közönség nyelvén, de amikor négyszemközt beszélgettünk, rendszerint valamiféle melankólia áradt belőle. Nem is értettem, hogy egy ennyire népszerű ember miért nem tudja önfeledten élvezni a sikereit, miért aggodalmaskodik oly gyakran. De úgy látszik, Fenyő Miklós képes a változásra! Már az első mondatánál éreztem, egy sokkal barátságosabb, kifejezetten jókedvű Mikihez van szerencsém. A mostani találkozás kellemes meglepetés volt számomra.
Egy kislány érkezett a családba
Az egykori jampi srácból rock and roll nagypapa lettél. Az egy szem unokádról, Balázsról kellene mesélni – indítottam a beszélgetést. „Elárulok valamit, már kétszeres nagypapa vagyok! Néhány nappal ezelőtt a fiam, Dáci révén egy kislány is érkezett a családunkba! A kórházba nem mehettem be, de a fiamék már hazavitték Laurát, és találkoztam vele” – újságolta boldogan az örökifjú énekes.
Erre innunk kell! Kérsz egy pohár bort vagy pezsgőt? – kérdeztem tőle, de Miki paradicsomlével is beérte. Szóval, hogy tetszik a nagypapaság? Egyszer azt mondtad nekem, ha a mintaapaságot csillagos ötösnek tekintjük, akkor jóindulatúan hármas fölé osztályzatot adnál magadnak, mert amikor a gyerekeid, Dáci (47) és Dió (45) kicsik voltak, kevés időt töltöttél velük, hiszen állandóan koncerteztél a Hungáriával.
„Ez így van. De hozzáteszem, a gyerekeim pontosan úgy szeretnek, mintha csillagos ötös apukájuk lettem volna. Ezt ők mondták, nem én erőszakoltam ki belőlük. Megnyugtat, hogy nagyon szoros a kapcsolatom a gyerekeimmel, az unokáimat pedig egyenesen imádom, és túlzás nélkül állítom, nagypapaként már ötös vagyok. A kisiskolás Balázst én csak Mikulásnak becézem, és úgy osztom be a teendőimet, hogy mindig jusson időm rá. Sokszor jön hozzám és én is megyek hozzájuk. Egy kerületben lakunk, csak ők az angyalföldi részen, én pedig az Újlipótvárosban. Elmondhatatlanul bensőséges viszony van köztünk. Érzi, mennyire különleges számomra. A vele töltött idő színtiszta öröm, amikor Mikulással vagyok, csak rá figyelek, csavargunk, beszélgetünk. Jó humora van, sokat nevetünk. Egyébiránt én sosem voltam az unokájával gügyögős nagypapa, sokszor tanítom Mikulást szemtelenségekre. A vagányságot tőlem örökölte” – árulja el Miklós.
Zongoraművésznek szánta az édesapja
A kislegény még kétéves sem volt, amikor a nagypapája margitszigeti koncertjén nézőként vett részt. „Mikulás kívülről tudja az összes slágeremet. Három-négy éves korában szégyenlősebb volt, nem szívesen énekelt előttem, de most megint szeret, én pedig szívesen hallgatom őt. A menyem tanítja zongorázni, jó hallása van. Mikulás tavaly a színpadra is feljött, ő nyitotta meg a nyár végi koncertemet. Nagyon ügyesen konferált fel, nem volt lámpaláza. Meglepően lazán viselkedett, szerintem van színpadi érzéke…” – mondja Fenyő Miklós, aki annak idején szintén gyerekként kezdett el zongorázni.
„Apám diplomás gépészmérnök volt, ugyanakkor művészi hajlammal megáldott, muzikális ember. A saját maga örömére, vagy a nagy családi összejöveteleken gyakran leült a zongora mellé, és játszott nekünk. Ő talán abban reménykedett, hogy belőlem zongoraművész lesz, mert már hatéves koromban zongoratanárhoz járatott. Csakhogy én képtelen voltam más művét szolgai módon előadni, ebben nem találtam örömömet. A kreativitás már akkor is buzgott bennem, öntörvényűen megváltoztattam a kottát, és azt játszottam le, amit én akartam. Többnyire a korszak rock and roll slágereit” – meséli nevetve.
Anyukája nagyon büszke volt rá
Miklós 55 éve szerepel közönség előtt. Sikere töretlen, teljesítménye ámulatba ejtő. Egyszóval: élő legenda. „Pedig apám nem nagyon hitt bennem, nem sokra értékelte azt a zenei műfajt, amit képviselek. Sokszor tett szkeptikus megjegyzéseket. „Jó, jó, szép, szép, de…” – így kezdődtek a mondatai akkor is, amikor már egyértelműen befutottam itthon. Mindvégig ragaszkodott az elveihez, hogy a teljesítményem számára nem valós eredmény. Az idő nem őt igazolta, és ezt fura lett volna beismernie. Apámmal ellentétben az édesanyám nagyon büszke volt rám. Ő az első pillanattól támogatott, és imádta, amit csinálok” – eleveníti fel a múltat Fenyő, aki nem tagadja, nosztalgiára hajlamos. Az örökzöld slágereiben benne van a múltja és az egész élete. Az új dalaiban pedig talán majd az is benne lesz, hogy ő már egy megszelídült rock and roll nagypapa.
Lesz-e közös daluk?
A lányával és a fiával együtt is énekelt a 80-as években. „Spontán ember vagyok, nem szoktam előre megtervezni a dolgokat. Ha jön egy ihlet, lehet, hogy születik majd egy olyan szerzemény, amiben Mikulás is szerepet kap, de konkrétan nincs tervbe véve. A Covid-időszak termékeny szerzővé tett: sok új dalt írtam, és megosztottam a követőimmel az interneten. Biztos lesz olyan új szerzemény, amit az augusztus 26-i Margitszigeti Szabadtéri Színpadon előadok.”
fotó: privát
