Címlapsztori

Mindjárt 80 éves, de ma is aktív a konyhában Lajos Mari: „Az tud jól főzni, aki szeret enni”

Generációk nőttek fel a főztjén, és a mai napig boldogan osztja meg a követőivel a receptjeit. Lajos Mari szeptemberben nyolcvanéves lesz, de még mindig szívesen tölti az idejét a konyhában.

Világmegváltó dolgokra már nem vágyik, de kényelmes, egészséges életre rendezkedett be. „Nem kelek túl korán. Délelőtt kicsit tornázom, utána elmegyek bevásárolni a Fény utcai piacra vagy valamelyik nagy élelmiszer-áruházba, mert ott magam válogathatom ki a zöldségeket, gyümölcsöket. Rendszeresen főzök a családnak – meséli Lajos Mari. – Kétgenerációs házban lakunk. A lányom, a vejem és az unokám az egyik szinten, én a másikon. A fiatalok sokat dolgoznak, ezért hétköznap többnyire én készítem el az ebédet. A főzés után egy kicsit pihenek, a délutánt általában tévénézéssel, zenehallgatással, olvasással töltöm. Szívesen járok koncertre, színházba. Hetente egyszer a barátnőimmel bridzselek. Nagyon jó agytorna, ajánlom mindenkinek.”

Mari a nagymamájától leste el a fortélyokat

Olaszország az örök szerelme

A gasztronómiai szakírónak hosszú pályafutása során 36 szakácskönyve jelent meg, és összesen több millió példány talált gazdára.

Szerintem az tud jól főzni, aki szeret enni. A mediterrán konyha a kedvencem. A 199 mesés olasz étel című könyvemre nagyon büszke vagyok. Rajongásom Olaszország iránt fiatal koromban kezdődött. Az ELTE magyar–olasz szakán tanárként végeztem, a 70-es években több hónapot töltöttem Rómában. Az első férjem olasz volt, akitől Zsófi lányom született. Ha tehetem, még mostanában is szívesen turistáskodom Olaszországban, Velence és Toszkána a kedvencem. Amikor utazom, fontos számomra, hogy kulturális értékkel is bírjon az adott város vagy régió. Érdeklődő és nyitott természetű vagyok” – árulja el.

Lánya, Zsófi az első házasságából született

Főtt babból készült a gesztenyepüré

Mari az édesanyjától és a nagymamájától tanult meg főzni. „Anyukám is nagyon jól főzött, de ő sokat dolgozott, ezért gyerekkoromban a nagymamám készítette az ételeket a családnak. A nővéreimmel együtt ott sertepertéltünk körülötte a konyhában. Az 50-es években élelmiszerhiány volt, a nagymamánk mégis megtalálta a módját, hogy ízletes ételek kerüljenek az asztalra. Akkoriban sok mindent helyettesítettünk, mert jegyrendszer volt, és órákig tartó sorban állás, mivel üresek voltak az üzletek. Például főtt babból készült a gesztenyepüré, sárgarépából a narancsos sütemény, karamellkrémmel a „hamis” dobos, krumpliból és zöldségből a fasírt. A mai fiatalok már nem is tudják ezeket a fortélyokat, mert árubőség van, a mi generációnknak azonban nem volt választása. Abból a kevésből főztünk, amit kapni lehetett.”

Az olasz férj elvesztése után Mari másodszor is férjhez ment. A neves fotográfus, Hemző Károly negyven évig volt a társa.

A férje emlékét egy díjjal is őrzi

„Csodás házasságban éltünk. A szakácskönyveket együtt készítettük a házunk tetőterében lévő műteremben. A mai napig ott főzök. A férjem hosszú betegség után, 2012-ben hunyt el. Úgy éreztem, hogy egy ilyen tehetséggel megáldott, remek ember emlékezete nem veszhet a feledés homályába, ezért alapítványi keretek között egy róla elnevezett díjat hoztam létre. Az idén immár 10 éves Hemző Károly-díjat a szakmai zsűri döntése alapján olyan fiatal, szociálisan érzékeny, tehetséges fiatal nyeri el, aki rendszeresen magas színvonalon teljesít” – mondja Lajos Mari, és azt reméli, a férje is örülne, ha látná, hogy a díj révén a fiatalok szakmai elismerésben részesülnek.

A saját életművének pedig a lánya az örököse. „Tudom, hogy Zsófinál jó kezekben lesz a hagyatékom. Precíz, megbízható ember. De nem kell hatalmas dolgokra gondolni. Itthon a könyvkészítésből és a főzésből nem lehet meggazdagodni, ha Amerikában jelent volna meg 36 könyvem, talán milliomos lennék.” Mari örül annak is, hogy a 17 éves lány­unokája egyre jobban süt-főz.

Férjével, Hemző Károllyal közösen készítették a szakácskönyveket

A fiatalokat nehéz becsalogatni a konyhába, a modern nők nem igazán akarnak a főzéssel bajlódni. Szerencsére az egy szem unokám, Leonóra ügyes a konyhában, továbbviszi azt a tudást, amit a család nőtagjai generációkon keresztül adtak át egymásnak. Nem tudom, hogy hány évet szán nekem a sors, de szeretnék néhány dolgot megérni. Jó lenne Leo­nórát menyasszonyi ruhában látni, és a dédunokám születésének is örülni. Ez ugyan a távoli jövő, de egy kis szerencsével talán nem elérhetetlen álom.”

Hogyan vásároljunk a nagy hőségben?

„Nyáron minden vásárlásunkhoz vigyünk magunkkal hűtőtáskát, és abba pakoljuk a húsokat, halféléket, mert 26 fok felett, hűtés nélkül harminc perc után elkezd megbomlani, megromlani az ételnek való, és azt az egészségünk bánja” – tanácsolja a gasztroszakember.

Fotó: Nők lapja/Falus Kriszta, Magyar Konyha, Nosalty/Nemes Nóra Dacota, Mti